🎙 Kicsit személyesen kezdve a beszélgetést, hogyan és mikor ismerkedtetek meg a férjeddel, Poós Péter VI. dan mesterrel - a taekwon-do volt-e előbb, vagy a szerelem? 👉Minden egyszerre történt… 20 évvel ezelőtt lementem a Buday-ba edzésre, és ott nem elég, hogy beleszerettem a taekwon-do mozgásanyagába, szellemiségébe, de még egy ennél nagyobb ajándékot is kaptam!
🎙 Ahogy a jól ismert mondás tartja: „Minden sikeres férfi mögött egy ugyancsak sikeres nő áll”. Vajon érvényes ez a megállapítás nálatok is a taekwon-doban elért közös szakmai sikerekre, vagy netán az élet más területein elért egyéni sikereiteknek is részese lehetett a párotok? 👉Az én taekwon-dos pályafutásom a Dan vizsgámat követően, a második lányunk születésével tulajdonképpen véget ért. Sajnos az esti edzések egyáltalán nem illettek, illenek bele a családunk életritmusába. A Buday sokat jelent nekem a mai napig, de most már másképpen integrálódom, mint a régi időkben. Szerettem formagyakorlatban versenyezni (színesövesként B kategóriás OB-t nyertem is), de kettőnk közül ezen a téren szerintem egyértelmű, hogy ki a kiemelkedőbb. Büszke vagyok Peti sikereire az élete minden területén! Tudom, hogy volt is hozzájuk némi közöm, de a fókuszt nem erre helyezném. Mi Társak vagyunk, akik kísérik Egymást az úton. Ez azt is jelenti, hogy van, amikor én teszek többet a közös „kalapba”, és van, amikor Ő. Megbecsüljük Egymást, és folyamatosan teszünk a kapcsolatunkért… igyekszünk a lehető legjobban lekövetni egymás változásait, támaszt nyújtani a nehézségekben, együtt sírunk és együtt nevetünk az Élet által írt forgatókönyvön. Ha innen nézzük, akkor Peti minden sikeremben benne foglaltatik, és fordítva.
🎙 A harcművészetek felépítését egyértelműen meghatározó övfokozati hierarchia mellett a családon belül számít-e valamit az eltérő övfokozat? 👉Nem. A Családunkban, illetve kettőnk kapcsolatában ez egyáltalán nem szempont. Ennél sokkal komplexebben kapcsolódunk Egymáshoz.
🎙 A gyerekek is taekwon-doznak? Szokott együtt edzeni a család? 👉Két lányunk van, születésük előtt elhatároztuk, hogy nem fogjuk számukra ezt az utat előre kijelölni. Rájuk szerettük volna bízni ezt a választást. Mindketten balettoztak 4-4 évet, ezt kvázi alapozásnak szántuk. Nagyobbik lányunk lassan 4 éve kézilabdázik. A kisebbik néhány hónapja kezdett el érdeklődni a taekwon-do iránt, itthon tanulgatja az alapokat, és heti rendszerességgel látogatja is már a Buday edzéseit. A mozgás szerves része mindannyiunk életének. Előfordul, hogy együtt edzünk, akár kettesével (futás, biciklizés), de volt már olyan alkalom is, amikor családi személyi edzésen vettünk részt.
🎙 Nőként van, amit másként élsz meg a taekwon-doban, máshogy látsz, vagy másképp csinálsz mint a férjed, vagy mint más férfi edzőtársaid? 👉A taekwon-dos atmoszférában én személy szerint sosem éreztem, hogy nőként eltérő bánásmódban részesülnék. A rendszer nem tartalmazott számomra olyan gátakat, amikkel kizárólag női mivoltomból kellett megküzdeni, nem éreztették velem sem a Mesterek, sem az edzéstársak, hogy lenne „női és férfi” taekwon-do. Ezért is tudott magával ragadni. A Buday-ban mindenki a saját határait feszegetve, önmagát legyőzve tette oda magát az edzéseken. Fejlődtünk, motiváltuk egymást, a csapat pedig mindenkinek segített túljutni a holtpontokon.
🎙 Mit adott neked a taekwon-do?
👉Talán túl sokat is! A taekwon-do által találtam meg a Társam, és kötöttem életre szóló barátságokat. A Buday-ban tanultam meg, hogy hol vannak a saját tűrőképességem, erőm, kitartásom határai, illetve, hogy ezek mennyivel távolabb vannak attól, mint azt én korábban gondoltam. Közvetetten pedig a Családomat, gyerekeimet is a taekwon-donak köszönhetem. Kicsit hátborzongató is belegondolni mindebbe!
🎙 Szokta-e a férjed közösen kitárgyalni veled a taekwon-dos eseményeket, szakmai dolgait, klub-béli vagy szövetségi ügyeit? Kikéri-e és megfogadja-e tanácsaidat a párod?
👉Igen, előfordul, hogy ilyen ügyekről beszélgetünk, hiszen Peti életében a taekwon-do, a Buday és a Szövetség fontos szerepet tölt be. Úgy gondolom, hogy sokat ad a véleményemre, és döntéseinél mindig figyelembe veszi az általam beemelt szempontokat is. Nem jellemző ránk, hogy direkt tanácsokkal árasztanánk el Egymást… inkább a lehetséges döntési opciókat, azok következményeit szoktuk részletesen megbeszélni.
🎙 Mi volt a legemlékezetesebb taekwon-dos esemény az életedben?
Számtalan emlék közül most kettőt emelnék ki. A Dan vizsgám előtti hetén az akkor másfél éves lányunk influenzás lett, ami mikor máskor, mint a vizsga előtti napon ért utol engem is… 39 fokos lázam volt. Az volt a szerencsém, hogy akkoriban két napos danvizsgák voltak, és minden vizsgázónak jelen kellett lennie a többiek gyakorlatainál. Így az első vizsganapon a formagyakorlatom bemutatását és az önvédelmet leszámítva tudtam a vastag Buday-pulcsimban gubbasztani, gyógyulgatni… A vasárnapi tradicionális küzdelmen, a váltott ellenfelek elleni küzdelmen, a töréseken és az erőnléten már teljes erőbedobással tudtam részt venni. A fekete övemet így büszkén vehettem át.
A második pedig Petihez kapcsolódik, van ugyanis az Európa bajnoki ezüstérem szerzésének egy „Fruzsi” verziója. A romániai EB-re utazáson, a verseny előtt két nappal Peti ugyanis ételmérgezést kapott, gyakorlatilag egy egész éjjelt ébren töltött, majd másnap nem tudott enni, de még inni se nagyon. Sose felejtem el, hogy az volt az egyetlen versenye, amire a teljes felszerelését, a dobokját, de még a szerencsepólóját is én készítettem össze. Szerencsére volt annyi eszem, hogy egy egész csomag szőlőcukrot feloldottam egy ásványvizes üvegben neki, hogy kibírja a verseny utánig evés nélkül. Azelőtt, de azóta se láttam olyan sápadtnak, mint akkor és ott. Én voltam szerintem az egyetlen magyar aznap a csarnokban, aki nem az eredménnyel volt elfoglalva… helyette végig azon izgultam, hogy el ne ájuljon a páston! Igaz, a döntőben már észrevettem, hogy a Moon-mot mennyire odatette! Örülök, hogy aznap ott lehettem én is!
🎙 Zárásként, mit üzensz a felnövekvő generációnak (a lányoknak külön?), szerinted miért érdemes a nőknek is harcművészetre, taekwon-dora járni?
👉A lányoknak azt üzenem, hogy merjenek nagyot álmodni! Beszélgessenek sokat számukra példaképnek tekintett nőkkel. Válasszanak maguknak olyan sportot, vagy harcművészetet, ami nekik a legjobban tetszik, amit szenvedéllyel tudnak csinálni, és amiben ki tudnak teljesedni. Ezáltal fontos önismereti tudásra tehetnek szert, illetve elsajátíthatják a mentális felkészültség és fókusz átható erejét! Én is ezeket kaptam a taekwon-dotól.
