Talán kevesen tudjátok, hogy milyen az online világkupa a másik oldalról – mennyi munka és mennyi kihívás áll mögötte. Mit tapasztalt a Szervező, a Bíró, az Edző és a Versenyző? Olvassátok szeretettel.
Nagyon örültem, hogy volt ez a verseny, de azért várom, hogy minden visszaálljon a régi kerékvágásba. Hiányzott a verseny igazi hangulata. Emberpróbáló volt, hogy annak, aki tovább jutott, naponta a videókat el kellett készíteni újra és újra. Néha 3-4 perccel a határidő után sikerült feltölteni őket. A rendszer a német precizitással kitűnően működött. Jó volt a kommunikáció, mindent mindig tudtunk – hogy elfogadták a videót, hogy mit kell felvenni, mi a határidő stb. Az elején volt ijedtség, az ismeretlentől való félelem, de jól működött. Sajnálom, hogy csak három klub indult Magyarországról. Így is a negyedikek lettünk a 39 országból, több indulóval simán nyertük volna az egészet. 164 klub és 868 résztvevő indult a versenyen, ebből a Sasok Budapest SE a 6. helyen, a Spirit TKD a 12. helyen, a Zen Power TKD a 44. helyen végzett.
Jó volt, hogy izgulhattunk a magyarokért, nagyon örültem, hogy vissza lehetett nézni később is a videókat. Egy igazi versenyen ezt nem tudom megtenni.
Remélem, ha lesz még ilyen, lelkesebbek és bátrabbak lesznek a magyarok.
Gratulálok minden résztvevőnek, nagyon szépen dolgoztak a magyarok. Tetszett, hogy megvalósult az esélyegyenlőség, ami a költségek miatt eddig nem történhetett meg. Olyan versenyzőket láttunk, akiket eddig soha, olyan országokból, ahonnan eddig nem jutottak el versenyzők a nagy eseményekre. Fura volt, hogy déltől délig kellett pontozni, de hát egységesítették az időeltolódásokat is. Öt bíró volt itt is egy csapatban, de nem ismertük egymást. Csak statisztikákat láttunk, hogy a mi csapatunk hogyan pontozott, mik voltak az arányok.
Jobb részvételi arányt szerettem volna, de örülök, hogy így is részt vehettem rajta. Az elején nem tudtam, hogy mit fog adni. Furcsa volt, hogy amikor már másodszorra, harmadszorra, negyedszerre mentem vissza az edzőterembe felvenni a videókat, a verseny izgalma itt is megvolt. Rengeteg felvételt csináltunk – nem csak a tökéletesre vártunk, de lemerült a telefon, hívtak közben, vagy berohant a gyerek a háttérbe… Volt, hogy a memória betelt, vagy véletlen a beküldésre szánt videót is töröltem a többivel együtt. Nagy tapasztalás, hogy a magyarok mennyire segítették egymást – ha valahol elakadtunk, klubtól függetlenül azonnal jött a segítség. Vones Mester (Master Harry Vones, 8. Dan) kihozott ebből mindent, amit lehetett. Jó volt látni, a lengyel 4. Danos mestert, ahogy egy edzés végén az edzőteremben rögzíti a videóját, miközben már pakolnak körülötte, vagy másokat, a hátsó kertben, a murvás téren stb. Olyan versenyzőket láttunk, akiket soha nem láthattunk volna, ha nincs ez a lehetőség.
Ez az online világkupa egy nagyon jó verseny volt abból a szempontból, hogy rájöttem, még többet és többet kell gyakorolnom ahhoz, hogy tudjam azt a színvonalat hozni, amit én szeretnék.
Nagyon más volt, mintha élőben ott lettünk volna a versenyen. Nem csak egyszer eljártam a formagyakorlatot és azt elbírálták, hanem itt, ha valami nem sikerült, felvettük újra, és a legjobban sikerült formát küldtük be. Furcsa volt még az is, hogy nem azonnal döntöttek a bírók, hanem volt rá két napjuk. Eleinte nagyon döcögősnek tűnt maga a verseny, és nem bírtam elképzelni, hogy milyen is lesz valójában. Sokkal több rászánt időt igényelt, mert minél pontosabb szerettem volna lenni, hiszen tudtam, hogy nem egyszer fogják megnézni a videómat.
Ha lesz még ilyen verseny, én mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy el tudjak indulni. A többieket azzal motiválnám, hogy próbálják meg, mert ha lesz eredménye, ha nem, rengeteg plusz élménnyel és tapasztalattal lesz gazdagabb (pl. kamera előtt járni a formagyakorlatot, csak rám figyelt mindenki amíg formáztam, együtt nevetni a többiekkel a „bakikon”, szurkolni magadért és a többiekért) és utána elmondhatja, hogy ő mindent megtett azért, hogy a legjobbat hozza ki magából.
Az még nagyon tetszett, hogy ugyan úgy izgult mindenki, mintha ott lettünk volna a versenyen. Köszönöm a felkészítést és a segítséget Szalay Gábor mesternek, Dávid Péter mesternek a tanácsokat és a videó feltöltéseket, Fehér Tamás és Rizmayer Norbert mestereknek a tanácsokat és a videó felvételeket, és minden családtagnak ismerősnek és barátnak a biztatást, szurkolást, valamint apukámnak és egyben mesteremnek, Fülep Szabolcsnak a felkészítést.
Korábban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.