👉 Ha lehet, azzal kezdeném, hogy meg szeretném köszönni, hogy lehetőség nyílt erre a riportra, megtisztelőnek tartom.
Mindig nagyon szívesen beszélek a párkapcsolatomról és a Taekwon-doról. Az életemben ez a két dolog különösen fontos szerepet tölt be, teljesen összefonódtak.
Ott kezdeném, hogy engem a szüleim 8 évesen zongoraórákra írattak be, mondván, hogy ez nagyon szuper dolog, és mennyire fontos a zenei műveltség. Ami igaz is, csak nem egy magamfajta cserfes nyolc éves kislánynak. A zongoraórákkal egy időben a tornateremben Taekwon-do edzések zajlottak, és azt érdekesebbnek találtam. Így kezdődött hát az én kis Taekwon-dos történetem… Egyik zongoraóráról ellógtam, és helyette a tornaterembe mentem, ahol megláttam a csodát… természetesen be is álltam az edzésre. Soha nem bántam meg, ezt a döntésemet. Ha akkor nem lépem meg ez a lépést lehet, hogy soha nem tudom meg mi és Ki van a teremben. Hiszen akkor már Rusz István is ott volt a sorban, méghozzá a sor elején.
Az első edzés után hazamentem és közöltem a szüleimmel, hogy nem szeretnék tovább zongoraórákra járni, hanem váltani akarok és inkább a Taekwon-dot választom. Ebbe némi küzdelem árán ugyan, de végül beleegyeztek. Ezt követően mindig csak azokat a napokat vártam, amikor edzés volt. Edzés előtt szépen kivasaltam a dobokom, és már indultam is. Mindig fél órával hamarabb ott voltam, nehogy elkéssek. Így vette kezdetét a harcművészeti pályafutásom. Nagyon jó volt a csapat és Nagy László IV. dan mester is kiváló edzéseket tartott. Versenyekre jártunk, övvizsgákon vettem részt, és a kemény munkának köszönhetően a sikerek sem maradtak el.
Rusz István mesterrel nagyon sokáig csak edző társak voltunk. Aztán telt az idő egyre jobban összekovácsolódtunk. Sok közös gondolat, sok közös élmény egyre közelebb hozott minket. Egészen addig, amíg mindketten észrevettük, hogy ez bizony szerelem és nem tudunk egymás nélkül élni. Minket valóban a Taekwon-do hozott össze. Ekkor én 17 éves voltam, azóta eltelt 13 év. Egy nagyszerű emberrel hozott össze a sors, akivel minden álmom valóra válik, és közösen járjuk a Taekwon-do útját is.
🎙 Ahogy a jól ismert mondás tartja: „Minden sikeres férfi mögött egy ugyancsak sikeres nő áll”. Vajon érvényes ez a megállapítás nálatok is a taekwon-doban elért közös szakmai sikerekre, vagy netán az élet más területein elért egyéni sikereiteknek is részese lehetett a párotok?
👉 Ebben a mondásban van igazság, de nem szabad túlzásokba esni. Egy erős és sikeres férfi mögött könnyebb kiteljesedni, könnyebb megvalósítani önmagunkat és ezen lehetőség birtokában valóban sikeres tud lenni a nő, aki ezáltal tudja segíteni, támogatni a párját. Szerintem ez kölcsönös dolog.
Magánéletben fitnesz edzőként és személyi edzőként élem az életem. Úgy érzem, hogy ez az én civil világom, ebben vagyok sikeres és büszke vagyok arra, hogy sok embernek az életét tudom jó irányba terelni, tudok segíteni nekik. Nagyon jó érzéssel tölt el. De talán sokkal fontosabb számomra az, hogy a férjem mellett legyek, támogassam mindenben és mindig ott legyek neki, tudjon rám számítani. A Taekwon-doban pedig a siker az, hogy Taekwon-dozol, hogy Taekwon-dozhatsz! Számomra óriási dolog, hogy a gyerekkoromban megszeretett harcművészetet egész életemben tudom művelni. A mi közös szakmai sikerünk pedig Spárta.
🎙 A harcművészetek felépítését egyértelműen meghatározó övfokozati hierarchia mellett a családon belül számít-e valamit az eltérő övfokozat?
👉 A Taekwon-don belüli hierarchia - igen maximálisan úgy működik köztünk, ahogy annak működnie kell. Az edzésen teljesen kizárjuk a magánéltet. Az edzés az szent és sérthetetlen. Nekem ugyanúgy mester Ő, mint a többi tanítványnak, én meg ugyanúgy tanítvány vagyok neki, mint a többiek. Ez nálunk nem volt soha kérdés, szerintem ez csak így működhet. A magánéletből pedig ki tudjuk zárni ezt a fajta hierarchiát. Mi az úgynevezett klasszikus családmodell hívei vagyunk, ahol mindenkinek meg van a maga szerepe. Szeretném elmondani, hogy a mi kis életünkben is lett egy változás, idén augusztusban egy fantasztikus dolog történt velünk, megszületett az első gyermekünk, akit Rusz Drasek Nátánnak hívnak. Nagyon nagy boldogság. Reméljük, hogy ő is a mi utunkon fog lépkedni és egy kiváló kis taekwon-dos lesz belőle. Most még csak nézni járunk edzésre, de legalább már elkezdte, lelkesen figyeli a mozdulatokat, ismerkedik a légkörrel. Már részt vett az első 3 napos edzőtáborában is.
🎙 Nőként van, amit másként élsz meg a taekwon-doban, máshogy látsz, vagy másképp csinálsz mint a férjed, vagy mint más férfi edzőtársaid?
👉 Úgy gondolom, hogy hasonlóan, mint az élet számos területén egy kicsit nehezebb nőnek lenni. Ez vonatkozik a Taekwon-dora is, főleg ha nem csak hobby szinten edz valaki. Az edzéseken pont ezért akarok még jobb lenni, hogy bebizonyítsam, igenis nőként is sok mindent el lehet érni és akár le tudom győzni a férfiakat is. Nem kell beletörődni, ha valami nem megy. Én ezt vallom. Mindig addig próbálok valamit, amíg el nem érem. Ez így volt gyermekkoromban is, soha nem tudtam elfogadni, ha valami nem ment és ez semmit nem változott. Olyan nincs, hogy nem. Láttam akkor is egy jó példát előttem, ott volt Rusz mester és én mindig olyan akartam lenni, mint ő. Olyan gyorsan akartam én is rúgni, olyan szépen formagyakorlatozni, és persze versenyen is mindig úgy odatenni magam, ahogyan ő csinálta. Persze nem volt egyszerű, mert aki ismeri Rusz mestert az tudja, hogy nála nincs olyan, hogy lehetetlen! Hiszen Spárta az Spárta!
🎙 Mit adott neked a taekwon-do?
👉 A Taekwon-do nagyon sokat adott nekem azzal, hogy megtanított arra, hogy soha de soha, legyen az bármi is nem adhatom fel. A kitartást adta nekem. Azt, hogy bárhogyan is hozná az élet tudom, hogy semmi sem volna akadály. A Taekwon-do egy életforma. Nem lehet az edzőteremben letenni. Mindig magunkkal, magunkban hordjuk. Megtanít igazán tisztességesen és becsületesen élni.
🎙 Szokta-e a férjed közösen kitárgyalni veled a taekwon-dos eseményeket, szakmai dolgait, klub-béli vagy szövetségi ügyeit? Kikéri-e és megfogadja-e tanácsaidat a párod?
👉 Minden taekwon-dos eseményt átbeszélünk, kiemelt szerepe van az életünkben Spártának, és a természetesen azon belül a tanítványoknak. Külön csak ritkán szokta kikérni a véleményemet, inkább átbeszéljük a témakört, melynek során meghallgatja a véleményemet és tudom - hiszen látom - hogy napokig, képes elmélkedni egy dolgon, egy véleményen, egy másfajta állásponton. Mindig azt mondja, hogy ez számára egyfajta tanulás, igyekszik ebben is fejlődni, hogy szükség esetén a lehető leghelyesebb döntést tudja meghozni.
🎙 Mi volt a legemlékezetesebb taekwon-dos esemény az életedben?
👉 A legemlékezetesebb esemény az egy gyermekkori élmény volt. Amikor kezdő voltam, egy országos erődemonstrációs edzést rendeztek, amin én is részt vettem. Megmaradt bennem sok minden, de a legszebb emlékkép, amikor kifutottunk a sportpályára, és ellepték a taekwon-dosok a pályát. Mindenki egyszerre mozgott, nekem ez akkor nagyon tetszett. Örök emlék marad. Felnőttként pedig a sikeres Dan vizsgám volt egy kivételes esemény, amikor Harmat László Nagymester fekete öves mesterré avatott, melyet követően egy új Taekwon-dos életszakaszban léptem.
🎙 Zárásként, mit üzensz a felnövekvő generációnak (a lányoknak külön?), szerinted miért érdemes a nőknek is harcművészetre, taekwon-do-ra járni?
👉 Talán azt, hogy a világ, amiben élünk olyan sebességre kapcsolt, hogy szinte alig tudjuk követni. Ebben a száguldó világban van egy menedék, egy biztos pont, ahol szívesen látnak, ahol jó lenni, amit érdemes csinálni, ami keretet ad az életednek, és olyan értékekkel vértezz fel, amelyek az életben átsegítenek a gondokon, és ez a biztos pont a DO, a TAEKWON-DO! A lányoknak annyit szeretnék mondani, hogy kitartással és az áldozatos munkával mindent el lehet érni. Semmi sem lehetetlen, és ha a Taekwon-dot választod, Te is megtapasztalhatod ezt!
A mi életünk tiszta taekwon-dos. Minden nap kettő edzés , kivéve kedd és csütörtök mert akkor egy van. Teljesen kitölti az életünket a taekwon-do. Nap végén igen, mindig átbeszéljük, hogy mi volt edzésen. Ha vannak jó ötleteim, azokat megszokta hallgatni és bele is viszi az edzésmunkába. Igyekszem jó ötletekkel ellátni. Megbeszéljük versenyek és vizsgák után, ki hogy teljesített önmagához képest. Úgy gondolom jól működünk együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.