🎙 Kicsit személyesen kezdve, mesélnél pár szót magadról? A taekwon-do-n kívüli életedről?
➡️ Hatvan városban születtem és nőttem fel. Gyermekként nagyon izgága, folyton mozgásban lévő fiú voltam, alig vártam minden nap, hogy az iskola után a lakótelepi grundon kössek ki. A harcművészet alapjait már egészen fiatalon elkezdtem gyakorolni, mivel a bátyám fura testvéri szeretetétől mindennapos sérüléseket szereztem. Verekedtünk, játszottunk felváltva.
Az iskoláim elvégzése után informatikus mérnöki diplomával a bankszektorban helyezkedtem el és 16 éven keresztül ezen a területen dolgoztam, majd egy kisebb vargabetű után a telekommunikáció felé vettem az irányt és már ötödik éve dolgozom a Sigma-n keresztül az Ericssonnak.
Bár az aktuális munkámat is fontosnak tartottam, de a Taekwon-do és az azzal kapcsolatos tevékenységeim mindig magasabb prioritást élveztek.
A rendszeres mozgásnak számomra nagy jelentősége van és mivel ezt én a Taekwon-do-tól kaptam meg, kézenfekvő volt, hogy a fiaimat, Matyit és Bencét is levigyem az edzésekre. Titkon remélem, hogy valamennyire sikerült őket is megfertőznöm a mozgás szeretetével.
🎙 Mióta életed része a taekwon-do, mikor, hol, kivel kezdted?
➡️ 1983-ban, 12 évesen kerültem kapcsolatba a Taekwon-doval. Az első edzőmet Juhász Gyulának hívták, aki akkoriban még zöld övesként vezette a klubot. Néha sikerül felidéznem azt az érzést mikor először álltam be az utolsó sorba. Az előttem állók közül próbáltam kiválasztani a legügyesebb tanítványt és ellesni a technikákat. Csak ritkán láttam, hogy mit mutat az edző, de az olyan volt számomra, mint egy varázslat. Annyira izgatott voltam, hogy esténként nem tudtam aludni, csak próbáltam felidézni az edzésen látottakat. Idővel kezdtek a városunkban elszaporodni a különböző harcművészetek, melyeket egytől egyig kipróbáltam a Taekwon-do mellett. Többet éveken keresztül is űztem, de mindig éreztem, hogy a Taekwon-do komplexitása, látványos lábtechnikái egyértelműen kiemelik számomra a többi közül.
1-2 év múlva az edzőm szó szerint elhajózott, az edzéseink irányítását Hatvani Ferenc vette át, aki mondhatni felvirágoztatta a hatvani klubot. Később Dudás Attilával közösen próbáltuk vezetni a csapatot, de hamar kiderült, hogy együtt ez nem fog menni, így különváltunk.
Az új klubomat 6 fővel alapítottuk meg, a helyettesem Kovács Zoltán segítségével, aki azóta is komoly szerepet tölt be egyesületünk (TKD SPRIRIT) életében.
🎙 Milyen pozíciót töltesz be a Magyar ITF Taekwon-do Szövetség Elnökségében, és mióta végzed ezt a feladatot?
➡️ A Felügyelőbizottság Vezetője vagyok 2016 óta.
🎙 Mit jelent ez a pozíció, mik a fő feladatok?
➡️ A Szövetség működését felügyelem, hogy jogilag és gazdaságilag valamint az alapszabályban rögzítetteknek megfelelően működünk-e, illetve megtartom az éves pénzügyi beszámolókat.
🎙 Van egy olyan emlékezetes esemény, történet, mozzanata a taekwon-do-s életednek, ami nagy hatással volt rád, és amit szívesen megosztanál?
➡️ Körülöttem szinte minden a Taekwon-do-hoz köthető. Az elért eredmények számomra nagyon fontosak: mikor lemertem menni az első edzésre, és mikor a másodikon is ott voltam. A büszkeség, mikor megtanultam egy technikát, és a szomorúság mikor megnéztem ezt felvételről… Vagy amikor két hónap alatt egymás után 3 versenyt (Spirit Open, Diákolimpia, Magyar bajnokság) rendeztünk az egyesületemmel. Mikor egy EB-n, VB-n dobogóra állhattam. Hogy mind az 5 versenyszámban éremért küzdhettem, egyéni vagy csapat számokban EB-n, VB-n Világkupán 8 arany, 2 ezüst, 15 bronz érmet nyertem.
Amikor egy sikeres övvizsga után pár héttel rájöttem, hogy itt az ideje picit még komolyabban foglalkoznom a Taekwon-do-val. Mikor együtt örülünk a tanítványok sikereinek, mikor elkezdünk építeni egy csapatot és 5 év elteltével már 150-en vagyunk, mikor látom a csillogást a tanítványok szemében, mikor előállok egy vad ötlettel és mögém áll egy egész csapat... De talán az egyik legmeghatározóbb élmény az volt számomra, mikor a Szövetség megbízásából 2016-ban Budapesten megrendezhettük az eddigi legnépesebb világkupát 58 ország közel 2000 versenyzője számára. Ennek az óriási feladatnak, a rengeteg tapasztalatnak, élménynek máig a hatása alatt vagyok, sokat tanultam másoktól, magamról. Örökké hálás leszek azoknak, aki hozzájárultak ehhez a sikerhez.
Van még egy fontos meghatározó momentum, a 2005-ös Budapesti Taekwon-do Szupershow, és a tradicionális küzdelem története. Pataki Krisztián mesterrel egy Mátrix küzdelmi filmjelenetet raktunk össze és mutattunk be, a koreografált taekwon-do-s küzdelem hol lassított, hol felgyorsított látványos, akrobatikus elemeket tartalmazott. A bemutatón ott volt Paul Weiler, akkor „még csak” a Német Szövetség vezetője, akinek annyira megtetszett a bemutató, hogy felkért minket, mutassuk ezt be a Dortmund-i Világbajnokság megnyitó ünnepségén is. Ott a Világszövetség vezetője, Trân Triêu Quân nagymester magához hívott minket, és elmondta, hogy már régóta gondolkodott egy új, valami hasonló versenyszámon és meghívott minket, hogy vegyünk részt a következő kanadai világbajnokságon az ott debütáló tradicionális küzdelem versenyszámban - ahol világbajnoki bronzérmet nyertünk. Nagyon nagy dolog, hogy mi indítottuk el útján ezt a versenyszámot, és ennek köszönhetem, hogy bele kerültem a Magyar Válogatott vérkeringésébe is.
🎙Mit adott neked a taekwon-do? Mit tanított?
➡️ Azt gondolom, hogy a Taekwon-do az nem csupán támadó és védekező technikák összessége, hanem egy eszköz a kezünkben, hogy megismerhessük magunkat, segít egészségesen, fitten élni, irányt mutat, átsegít a nehezebb élethelyzeteken, tiszteletre, kitartásra tanít, embert farag belőlünk. Egyfajta bölcsek köve, ha jól használjuk.
🎙Zárásként mi az, amit elmondanál a ma felnövő generációnak?
➡️ Óriási köszönettel tartozunk Harmat László nagymesternek, aki lehetővé tette számunkra, hogy a kellő pillanatban rabul ejtsen minket a Taekwon-do. Felépített valami különlegeset a semmiből, melyet a vezető mestereink tovább csiszolgatnak, építenek és abban bíznak, hogy a legnagyobb tisztelettel, odaadással Ti is ezt fogjátok tenni. Ez a tradíció.
