Mesterek mester feleségei: Ismerjétek meg Tatorján Anna, IV. danos mestert

ISMERJÉTEK MEG A MESTEREK MESTER FELESÉGEIT! ELSŐ MEGKÉRDEZETTÜNK TATORJÁN ANNA, IV. DANOS MESTER. 

🎙 Kicsit személyesen kezdve a beszélgetést, hogyan és mikor ismerkedtetek meg a férjeddel – Szalay Gáborral (VI. Dan) - a taekwon-do volt-e előbb, vagy a szerelem? 

👉 Először óvodás koromban voltam pár edzésen nővéremmel, majd 8 évesen kezdtem el taekwon-dozni ténylegesen. A versenyeken láttam Gábort mindig, megmondom őszintén, az elején nem is volt túl szimpatikus. Később a válogatott keretedzéseken ismertük meg jobban egymást. 

🎙 Ahogy a jól ismert mondás tartja: „Minden sikeres férfi mögött egy ugyancsak sikeres nő áll”. Vajon érvényes ez a megállapítás nálatok is a taekwon-doban elért közös szakmai sikerekre, vagy netán az élet más területein elért egyéni sikereiteknek is részese lehetett a párotok? 

👉 Nálunk abszolút kölcsönös támogatásról beszélhetünk. Szerintem, ha nem ezt a (taekwon-dos) életmódot folytatjuk mindketten gyerekkorunk óta, akkor nem tudnánk ilyen mértékben támogatni egymást hosszú távon. Rengeteg közös edzésen, felkészülési időszakon, versenyen vagyunk túl. Részemről sok elfogadást igényel Gábor edzői és elnökségen belül betöltött szerepköre, hiszen ezek már nem róla szólnak személyesen. Persze ő ebben teljesedik ki, így mégis róla szól, ezért igyekszem türelmes lenni. 

A hétköznapjainkban, az élet más területein (nem nagyon van ilyen) ugyanebben a szellemben, közösen, együtt tevékenykedünk. Kiegészítjük egymást minden téren. 

🎙 A harcművészetek felépítését egyértelműen meghatározó övfokozati hierarchia mellett a családon belül számít-e valamit az eltérő övfokozat? 

👉 Társakként tekintünk egymásra, övfokozatokról a hétköznapokban szó se esik. Főzni viszont kettőnk közül én tudok. És a tiszta edzőruhát is én biztosítom 😊 

🎙 A gyerekek is taekwon-doznak? Szokott-e együtt edzeni a család? 

👉 Két fiunk van, a nagyobbik egy éves korában megállt egylábon, hogy meg tudja rúgni a célpontot. A kisebbik egy évesen a „yop chagi” hallatán a levegőbe rugdosott. Beleszülettek. 

🎙 Mondanál pár szót a taekwon-don kívüli életedről? 

👉 Kisgyermekes anyukáknak tartok szülés utáni regenerációs edzéseket, ahol baba-mama együtt edz, hogy újra megerősödjenek, formába lendüljenek. 

Nagyon szeretek futni, ez az énidőm: kikapcsol, feltölt. 

A családdal sok időt töltünk a szabadban, kirándulunk vagy csak egyszerűen játszunk a kertben. 

🎙 Nőként van, amit másként élsz meg a taekwon-doban, máshogy látsz, vagy másképp csinálsz mint a férjed, vagy mint más férfi edzőtársaid? 

👉 Versenyzőként emlékszem, hogy a súlycsoport miatti fogyasztások jelentették a legnagyobb kihívást. Tapasztalataim szerint a lányokat, nőket ez sokkal jobban megviseli. Testileg, de főleg lelkileg. Hetekig tartó nem-evés mellett még keményebben edzeni nagyon megterhelő. A fiúknál pedig ez nagyjából annyiban merült ki, hogy verseny előtt egy héttel már nem ettek annyi(!) sütit vagy edzés után már nem vacsoráztak. Ez óriási különbség. 

Nőként a terhesség, anyává válás egy nagy vízválasztó. Pár hónapra mindenképp kiesik az ember. Én szerencsére hamar tudtam folytatni, de már nem ott, ahol abbahagytam. Mások a prioritások. Az esti edzések nem túl bababarátak. És én nem tudom otthon hagyni a gyerekeket az apukájukra, hiszen ő az edző. Így, ha le is megyek edzeni, az kompromisszumokkal oldható csak meg. Van, hogy elkezdek egy formagyakorlatot, de közben odajön a kicsi, láb alatt van. Kiviszem a terem szélére, majd a következő forma közepén visszacsatlakozom. Szóval nem ugyanaz már. Az elkövetkezendő pár évre célom így csak a szinten tartás. 

🎙 Mit adott neked a taekwon-do? 

👉 A taekwon-do adta a családomat, a legjobb barátaimat, legszebb élményeimet. Sablonosnak tűnhet, de önuralmat, kitartást, a sportos életmódot kaptam tőle. A taekwon-do elképesztően jó alap, nem csak a mozgáshoz, de a tanuláshoz, egyéb készségek elsajátításához is. Összetettségével nagyon jól fejleszt. Ha valaki ebben nő fel, azt nem veheti el tőle senki, és szinte behozhatatlan előnyre tesz szert. 

Többször bebizonyosodott már, hogy sokkal többre vagyok képes, mint elsőre gondolnám. Ehhez persze kell egy szuper mester és az összetartó csapat. Nekem ez Tápiósként megadatott, számomra még most is Fülpesi mester ’A’ Mester. 

🎙 Szokta-e a férjed közösen kitárgyalni veled a taekwon-dos eseményeket, szakmai dolgait, klub-béli vagy szövetségi ügyeit? Kikéri-e és megfogadja-e tanácsaidat a párod? 

👉 Mindent megosztunk egymással, így a taekwon-dos dolgok sem maradhatnak ki. Én más klubban nevelkedtem, mást hoztam magammal, de a szemléletmódunk egyezik. Apróbb, gyakorlati dolgokban akad különbség, de ez nem is baj. Elmondom, én hogy látom, aztán megfogadja, hasznosítja azt, amit jónak lát. Az biztos, hogy érdekes lenne egy-egy elnökségi ülést vagy közgyűlést lefuttatni párhuzamosan a résztvevők feleségeivel, párjaival. Szerintem mi sokkal hamarabb végeznénk. 

🎙 Mi volt a legemlékezetesebb taekwon-dos esemény az életedben? 

👉 Fantasztikus érzés volt dobogón állni több Európa Bajnokságon is. De emlékszem az első küzdelemben szerzett aranyérmemre, ami hatalmas áttörés volt nekem akkor. Az edzéseken való közös szenvedés, amikor kínunkban már csak röhögni tudunk. Rengeteg emlékezetes eseményt sorolhatnék fel, és remélem, hogy a lista csak tovább bővül. 

🎙 Zárásként, mit üzensz a felnövekvő generációnak (a lányoknak külön?), szerinted miért érdemes a nőknek is harcművészetre, taekwon-do-ra járni? 

👉 Kötelezővé tenném minden gyereknek, hogy megtapasztalja a csapathoz tartozást, hogy tegyenek szert ilyen szoros barátságokra, ennyire meghatározó élményekre. Itt nincs különbség fiúk és lányok között, maximum színes övesek és mesterek vannak. A sport magabiztossá, erőssé tesz, a harcművészet viszont ennél még többet ad. Testileg-lelkileg feltölt, formál, az itt tanultak elkísérnek egy egész életen át.