➡️ Talán ez a legnehezebb kérdés, mert nem szeretek másoknak az életemről mesélni.
🎙 Valamit esetleg el lehet árulni?
➡️ Van egy csodálatos feleségem, két gyönyörű lányom, számos igaz barátom. Budán nevelkedtem, közgazdászként diplomáztam. Szeretem az életem. Nem azért mert tökéletes, hanem mert minden pillanata az enyém.
🎙 Mióta életed része a taekwon-do, mikor, hol, kivel kezdted?
➡️ Édesanyám fodrászának a lánya járt taekwon-dózni, egy első kerületi iskolába. Csak annyit mondott, hogy ez jó, hát így megnéztem. És tényleg jó volt. A “mester” kék csíkos volt, ami akkoriban beérhetetlen távlatnak tűnt.
Beálltam az utolsó sorba, a klasszikus kék tornagatyában, meg fehér ujjatlan trikóban, 12 évesen. Sokan voltunk ott gyerekek, ment állandóan a vagánykodás, és tetszett, hogy egy számomra ismeretlen közeggel találkozhatok, ahol egyedül kell megállni a helyemet.
14 évesen kerültem át a Marcibányi térre az akkori Központi Edzőterembe, ahol már felnőttek között edzettem, heti 3-szor 3-4 órában, ami azért (így utólag visszatekintve különösen) durva volt. Nagyon kemény edzések voltak, és vas fegyelem. De mindez valahogy természetes volt számomra. Ott voltam az összes edzésen, nem kérdőjeleztem meg a dolgokat, csak csináltam, gyakoroltam, követtem a sorban előttem állókat. Azt hiszem, a mi generációnk az utolsó, ahol a taekwon-do tanai és a társadalmilag is hozott értékrend szinte teljesen fedik egymást.
🎙 Milyen pozíciót töltesz be a Magyar ITF Taekwon-do Szövetség Elnökségében, és mióta végzed ezt a feladatot?
➡️ A Szövetség technikai igazgatója vagyok, amióta ez a pozíció létezik.
🎙 Mit jelent ez a pozíció, mik a fő feladatok?
➡️ Ahogy a személyiségem formálódott az elmúlt több mint 30 évben, amióta a taekwon-dóval foglalkozom, úgy változott meg a hozzáállásom is a szövetségi munka irányába. Rájöttem, hogy csinálni kell. Nem azért, mert ez kiváltság, hanem azért, mert kötelesség.
A munkám lényege abban áll, hogy Magyarországon a taekwon-do technikai szempontból minél egységesebb legyen. Ezt szolgálják az országos technikai szemináriumok, de sokat dolgozunk az Elnökségben azért, hogy mind értékrendjében, mind gazdaságilag és szervezetileg is egy átlátható és hatékonyan működő rendszert építsünk.
🎙 Van egy olyan emlékezetes esemény, történet, mozzanata a taekwon-do-s életednek, ami nagy hatással volt rád, és amit szívesen megosztanál?
➡️ Sosem éreztem magam különösebben jó taekwon-dósnak. Csak egy srác voltam, aki jár edzésre. Aztán valahogy én lettem a legfiatalabb fekete öves a Központi edzőteremben, de még mindig nem nagyon értettem mi folyik körülöttem. A versenyeken néha elcsíptem egy- egy érmet, de nagyon messze voltam az élmezőnytől. Nagymester megbízásából viszonylag hamar rám talált a klub alapítás lehetősége (25 éve hoztuk létre a Buday TKD-t), majd a klubvezetés is, mindössze 20 éves voltam. Ez nagyjából be is tett a versenyzői karrieremnek, mert mindent egyedül kellett csinálnom, nem volt igazán segítségem. Persze edzettem, gyakoroltam rendületlenül, rendszeresen jártam más mesterek edzéseire is, hogy tanuljak, fejlesszem magam. A tanítványaim sikerei, és a Klub épülése nagy öröm volt számomra. Aztán 2006-ban jött az áttörés, amikor végre sikerült a Magyar Bajnokságon először legyőznöm Szalay Gábor mester barátomat. Persze azt is csak azért, mert Gábor belerontott a formagyakorlatba. Viszont ennek a lehetőségnek köszönhetően, abban az évben én képviselhettem Magyarországot a constancai EB-n (IV-VI. Dan formagyakorlat), ahol ezüst érmet szereztem Jaroslav Suska (hatszoros VB és húszszoros EB győztes) mögött. Na de a lényeg nem is ez, hanem az, hogy elmondjam nektek, Szalay mester munkássága és tehetsége például nagyban hatott rám, akkor is, ha Ő erről nem tudott semmit.
🎙 Legszebb élmény?
➡️ Ó, még nagyon fiatal vagyok. Rengeteg szép élmény van mögöttem, csak remélem, hogy a legszebb még el sem jött. :)
🎙 Mit adott neked a taekwon-do? Mit tanított?
➡️ Életszemléletet. A taekwon-do a mi közös utunk, amelyen összekapaszkodva megyünk rendületlenül.
Végtelenül hálás vagyok.
A taekwon-dónak? Nem. Ez túl elvont lenne. Nektek vagyok hálás, akikkel együtt taekwon-dózom. Nagymesternek, aki a barátom, és mélyen tisztelem azért, hogy 43 éve egyben tartja Szövetségünket, a „taekwon-dos családot”, és ma is fáradhatatlanul dolgozik értünk. Fülpesi Tibor mesternek, hogy a kezei alatt lehettem magyar válogatott, és mindig hitt bennem, a tekintetéből tudtam, mi a dolgom. Máté Zoltán és Somlai János mestereknek, hogy jelenlétükkel és példamutatásukkal reményt adnak nekünk. És hosszan folytathatnám a sort, egészen a csapattársaimtól mindazokig, akikkel egy utat járunk. Az életem részesei vagytok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.