Bemutatjuk a Magyar ITF alelnökét: Máté Zoltán VII. Danos mestert

ISMERJÉTEK MEG A MAGYAR ITF TAEKWON-DO SZÖVETSÉG ELNÖKSÉGÉT!

Olvassátok sok szeretettel Máté Zoltánnal, VII. Danos mesterrel, MITSZ alelnökkel készített riportot. 

🎙 Kicsit személyesen kezdve, mesélnél pár szót magadról? A taekwon-do-n kívüli életedről?

➡️ Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nem csak megismertem a taekwon-do-t, de mindent e köré építettem, építhettem az elmúlt negyven évben. A családot, a barátokat, a szakmai és baráti kapcsolatokat. Tündit, a páromat is a taekwon-do által ismertem meg. Nagyon sokat jelent, ha a család is támogatja az elhivatottságod. Tündi is 1. danos mester, lányaim, Alexandra és Dominika is belekóstoltak ebbe az életmódba, szinte az edzőteremben nőttek fel. Nagyon jó érzés, hogy ami nekem fontos, azt közösen is örömmel csinálhattuk. Kisunokám, Virág még csak 4 és fél éves, de mozgékonyságát elnézve remélem, hogy ő is hamarosan kipróbálja majd. 

Fiatal felnőttként az edzői munka mellett a Szegedi Közútnál dolgoztam, szerencsére egy élsportot támogató közegben. 

Ezt követően 18 évig sérült gyermekekkel foglalkoztam, ami nagyon értékes és különleges élettapasztalatokat adott. Mindig is fontos volt számomra a sport melletti munka, szerettem is, de logisztikailag ez is mind a taekwon-do köré épült. 

Hódmezővásárhelyről származom, fiatalként aktívan versenyeztem is, eleinte jól el is vertek párszor. A kitartó edzésmunka aztán meghozta gyümölcsét, mind küzdelemben, formagyakorlatban és törésben is többszörös Magyar Bajnok lettem, Európabajnoki címet is szereztem, valamint világbajnokságon is értem el helyezést. 

🎙 Mióta életed része a taekwon-do, mikor, hol, kivel kezdted? 

➡️ 1980-ban testvéremmel és barátaimmal elkezdtünk érdeklődni a budo sportok, a karate iránt. Olvastam egy újságcikket Harmat mesterről, és így találtam rá a taekwon-do-ra. A Nagymester szívélyesen, barátsággal fogadott, amit személyes megkeresés követett. 1981-ben már vizsgáztam, és versenyeztem. Zöld övesként a Nagymester megbízott, hogy testvéremmel és barátaimmal alakítsunk saját klubot, így Hódmezővásárhelyen jött létre a második vidéki klub Magyarországon. A kezdetekben hetente többször, később szombatonként jártunk fel a Központi Edzőterembe Harmat mestertől tanulni és tanítványaitól begyűjteni a szükséges nagy „pofonokat”. 

Hálás vagyok a Nagymesternek, és hihetetlen, hogy 40 éve ismerjük már egymást. 

A vásárhelyi ITF-es évtizedek munkája és a lelkes tanítványok kitartása az alföldi város legsikeresebb, legeredményesebb sportágává nőtte ki magát, számos nemzetközi és hazai bajnokkal. 

Nagy váltást jelentett, amikor 2015-ben családi okok miatt Veszprémbe költöztünk, így a hódmezővásárhelyi klubot átadtam három kiváló tanítványomnak. Az élet úgy hozta, hogy Zsarkó Dániel Péter mesternek azóta egyedül kell tovább vinnie ott a munkát. 

Veszprémben tárt karokkal fogadtak, minden segítséget és támogatást megadtak, hogy jól érezzem magam, és újra tudjak építkezni a taekwon-do-ban is. Megalakítottam a zirci taekwon-do csoportot, és nem titkolt szándékom, hogy egy olyan „harcos” és lelkes közösség legyen ott is, amit érdemes továbbvinni, amit örökségül tudok hagyni. 

🎙 Milyen pozíciót töltesz be a Magyar ITF Taekwon-do Szövetség Elnökségében, és mióta végzed ezt a feladatot? 

➡️ Alelnökként dolgozom a Szövetségben Dr. Somlai János mesterrel együtt, de én sem tudom pontosan, hogy mióta?

🎙 Mit jelent ez a pozíció, mik a fő feladatok?

➡️ Harmat Nagymester mellett dolgozni nagy kihívás és folyamatosan megújuló erőt adó feladat. A közös koncepció elengedhetetlen a szövetségi háttérmunkában. A soros és kötelező országos feladatok ellátása mellett a Kelet-Magyarország régió klubjait mentorálom, vezetem az övvizsgákat, regionális erődemonstrációs edzéseket tartok. Ebben a régióban a klubokat a Hódmezővásárhelyen kinevelt fiatal mesterek hozták létre, emiatt mindig egy kicsit a sajátomnak is érzem őket. Ők is ragaszkodnak hozzám, ez nagy örömmel tölt el, elismerésnek tekintem, hogy terület instruktoraként rendszeresen visszahívnak tanítani, konzultálni a Dél-alföldre.

🎙 Van egy olyan emlékezetes esemény, történet, mozzanata a taekwon-do-s életednek, ami nagy hatással volt rád, és amit szívesen megosztanál?

➡️ A pillanat, ami megerősített abban, hogy a taekwon-do tényleg az én utam, az 1981 nyarán Mile Dezső és Patakfalvy Miklós 1. danos övvizsgája. Ez egy olyan komoly esemény volt, annyira erőt próbáló, annyi felkészülést igényelt – hogy óriási lökést adott, hogy ezt láthattam. Később, hogy dolgozhattam is közösen velük, edzhettünk együtt a válogatottban. 

Nagy kihívás volt minden Dan-vizsgám. Oda hívják az embert, nem csak úgy hirtelen döntésből megy, hosszú kivárási évek és türelmes, aprólékos gyakorlás van e mögött. Minden fokozatra komolyan készültem. A 7. Danos vizsga egy olyan mérföldkő volt a taekwon-dos utamon, amelyet minőségi váltásként éltem meg. Egy még elmélyültebb szint, szinte egy más dimenzió. Sok mindent máshogy látok azóta. 

Boldog vagyok és büszke, hogy olyan élményekben lehetett részem, melyeket csak a taekwon-do által érhettem el. Például a koreai edzőtáborok, háromszor is jártam Észak-Korában, hónapokat töltöttem ott. Fantasztikus élmény volt a naponta kétszer 3-4 órás edzések után a koreai mesterekkel kirándulni, felfedezni a kultúrájukat. 

Meghatározó része a taekwon-do-s kapcsolataimnak GM Wim Bos nagymester (IX. Dan), akit 1995-ben meghívhattam Magyarországra, hogy országos szemináriumot tartson Hódmezővásárhelyen. Korrekt szakmai és később baráti kapcsolat is kialakult – sokszor mentünk mi is az olasz nyári táborokra, vagy a nyílt versenyeikre. Sokat köszönhetek neki is. 

A veszprémi klubbal való kapcsolatom is meghatározó. Sokat formált a budo szemléletemen, hogy kék övesen részt vehettem Dr. Somlai János mester Balatonalmádiban tartott kőkemény edzőtáboraiban. Óriási tiszteletet és megbecsülést érzek iránta, mindig is egy iránymutató mesterként tekintettem rá. 

Életem párját, Tündit is a Veszprémi Klubban ismertem meg. 

👉Mit adott nekem? Mit tanított? Idézettel foglalnám össze: 

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél…” (Kisherceg) 

és „Soha senkit ne hagyj hátra.”