A rendkívül sokrétű és nehéz követelményeket támasztó övvizsgát GM Wim Bos elnökletével négy IX.Danos nagymester tartotta (GM Bos, GM Vanberghen, GM Becking és GM Douglas). A vizsgáról, és az eddig vezető útról mesél nekünk a mester.
🎙 Először is szívből gratulálok Neked ehhez a fantasztikus teljesítményhez. Bátran merem állítani, hogy az egész Taekwon-dos közösség büszke Rád, hiszen nem „csak” levizsgáztál, hanem a vizsgáztató nagymesterek az utóbbi évek legjobb technikai felkészültségét mutató, leg-imponálóbb övvizsgájának nyilvánították a Tiedet. Milyen érzések keringenek most benned?
➡Köszönöm. ️Nem könnyű szavakba önteni, sok-sok érzés kavarog bennem, így utólag is.
Próbálunk úgy tenni, mintha a világ körülöttünk a régi lenne, de nem az. Amikor Nagymester felkért, hogy majd Dublinban tegyem le a vizsgát, hatalmas megtiszteltetésnek éltem meg. Ugyanakkor az sem volt biztos, hogy egyáltalán meg lesz tartva az IIC. Sok volt a bizonytalanság. A pandémia közepén jártunk, azt sem tudtam kijutok e.
🎙 Milyen volt a vizsga?
➡Itt már nem adnak egy fix „menetrendet”, hogy mi várható a vizsgán, szó szerint mindent tudni kell. A dublini IIC keretében zajlott, a második nap végén, egy 8 órás edzés után. Négy IX. Danos Nagymester előtt négyen vizsgáztunk VII. Danra, ebből ketten világbajnokok is voltak. Úgy éreztem, hogy a vizsgát vezető GM Bos igyekszik méltó kihívás elé állítani bennünket, fel kellett kötnöm a gatyát.
A 24 formagyakorlatból 5-öt kértek tőlem bemutatni, nem csak az utolsókat. Én például a Won-Hyo-t is eljártam, a Tong-Il, Se-Jong, So-San és a Choong-Jang mellett. Közben szóltak a mellettem álló angol vizsgázónak, hogy dolgozzon keményebben, mert ez így kevés lesz.
Ezt követően két- és egy lépésű formai küzdelmeket kértek, ha picit pontatlan volt a technika vagy a távolság, azonnal szóltak. Aztán jött az önvédelem, ahol annyi kritikát kaptam, hogy vegyek vissza, mert nincs orvos. Magyarországon nem szoktunk finomkodni, de értettem a szóból. Aztán kérték, hogy küzdjünk is egy keveset, ami kb. 4 percre sikerült.
A vizsga azonban még nem fejeződött be, a Nagymesterek szerették volna látni, hogyan tudunk törni. Deszka persze nem volt nálam, mert a vizsga kiírásban egyértelmű volt, hogy erre nincs szükség. Szerencsére az egyik ír vizsgázó társamtól kaptam pár jó vastag, legalább 5 cm-es szőrös deszkákat. Az első feladat az volt, hogy le kellett ülnöm a földre, és mire a Nagymester háromig számol, addigra a deszkák legyenek eltörve –de kar távolságból- lábbal. Aztán jött még egy kéztechnikai és egy speciál technikai törés.
A vizsga elméleti kérdésekkel zárult – de ez a része a vizsgának eltartott fél óráig. Szó szerint mindenbe belekérdeztek, – a teljes enciklopédiát tudni kellett. Történelmi kérdések, technikai kérdések, taekwon-do titkok, a sebesség-gyorsulás kapcsolata fizikai magyarázattal, a diagramok, a kilences szám misztikuma, majd az ITF-ről információk.
Kemény volt a vizsga, keményebb, mint amire számítottam, de így volt jó. A végén sok mosolyt, ölelést és gratulációkat kaptam.
🎙 Honnan indult ez a VII. Dan?
➡12 évesen kezdtem el a Taekwon-dot, a lendület, a virtus megvolt bennem. Abban az időben nem volt internet, ha tudni akartál valamit, utána kellett menni, ellesni a mesterektől, utánozni őket, egyedül gyakorolni otthon. Ennek okán később, klubvezetőként is több mester edzésein megfordultam.
Voltak szép sikereim, de sosem tartottam magam egy nagy versenyzőnek. 21 évesen már a Buday-t vezettem, így az edzések és a csapattársaim támogatása mellett nem is maradt annyi lehetőségem. Esélytelen volt akkoriban, hogy egyedüli coach-ként pl. küzdelemben meg tudjam mérettetni magam. Jó lett volna, ha nekem is van egy állandó mesterem, aki ott ül mögöttem és támogat. De talán pont ez motivál ma abban, hogy én ilyen lehessek a fiatalok számára.
🎙 Mi az oka, hogy nem beszéltél a vizsgádról ezidáig?
➡A korábban említett bizonytalanság mellett, Nagymester kifejezetten arra kért, hogy csak a sikeres vizsga után hozzuk nyilvánosságra, addig ne beszéljek róla senkinek. A felkészülési időszak így viszont nagyon magányos út maradt. Nem tudtam felszabadultan beszélni erről a csapattársaimnak, megosztani a készülés örömét és terheit. Ráadásul Szalay Gábor mester barátom, akivel eddig együtt haladtunk, segítettük és támogattuk egymást így nem lehetett mellettem, és az ő támogatása is nagyon hiányzott. Persze utólag megbeszéltük, és bízom benne, hogy neki és többeknek is megadatik majd, hogy hazai környezetben, és nagy nyilvánosság előtt vizsgázzanak.
🎙 Mindenki nevében mondhatom, hogy örülünk az eredményednek. Te hogy érzel? Elégedett vagy?
➡Mindenképp. Elégedett vagyok, és elkötelezett. De fontos, hogy lássuk, a danfokozatok, és különösen a mesteri cím, nem a privilégiumokról szólnak. Minél magasabb az övfokozat, annál nagyobb a felelősség is. És én átérzem ennek a súlyát. Be kell állni a sorba, fegyelmezetten, a rangidős mesterek mögé, és együtt kell építenünk a Magyar Taekwon-dót, és szolgálnunk a Taekwon-dos családot. Egymásért dolgozni, tenni, és ezen keresztül gyarapodni. Fontos, hogy mindenki megtalálja magát ebben a rendszerben, és abban a pozícióban, ahol a lehető legtöbbet tudja tenni a közösségért. Ha pedig így gondolkodunk, akkor Nagymesterünk munkája a következő 45 évben is tovább él majd…
Írta és szerkesztette: Tőkés Renáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.