➡Két gyermek édesapja vagyok, van egy csodálatos feleségem, aki támogat a hétköznapokban és az összes taekwon-dos esemény kapcsán is. Egyébiránt az egész család Taekwon-dozik. Amikor épp nem a taekwon-doval foglalkozom, akkor valószínűleg lőfegyverekkel kapcsolatos ismereteimet bővítem, ami a hivatásomhoz is valamelyest kapcsolódik, illetve nagyon szeretem a távol-keleti autógyártás legendás darabjait. Munkámat tekintve azt tudnám mondani, hogy hazámat szolgálom az egyik minisztérium hivatásos állományában. Én már 8 évesen tudtam, hogy egyszer majd hivatásos leszek, csak akkor még nem úgy gondoltam, hogy itt fogok dolgozni, ahol most. A lőfegyverek iránti érdeklődésem is legelőször itt teljesedett ki. Nem csak az edzőteremben vagyok instruktor, hanem a lőtéren is oktatom a fegyverek kezelését.
🎙 Mióta életed része a taekwon-do, mikor, hol, kivel kezdted? Az edzésvezetési feladatok mellett kipróbáltad-e magad a taekwon-do egyéb területein is, pl. versenyzés, bíráskodás?
➡1991-ben kezdtem el taekwon-dozni Kili Anikó mester tanítványaként a kőbányai KÖSZIben. Emlékszem Szalay Gábor mester már akkor fekete öves volt, amikor én még melegítő nadrágban mentem le első edzésemre. Arra is emlékszem, hogy édesanyám azt mondta a sok kipróbált sport után, hogy nem veszi meg a dobokot, mert 2 hónap után úgyis abbahagyom majd az edzést. Szerencsés helyzetben vagyok, mert az évek során mindig nagyon jó mesterektől tanulhattam. Alapító tagja voltam a Sasoknak is, amikor Szalay Gábor mester, Békássy Csabi mester és Oláh Imi mester megalapították a klubot. Itt szereztem I. Dan fokozatomat is, majd pár év kevésbé aktív taekwon-dos év után a Budayba tértem vissza, ahol már valamivel több, mint 10 éve edzek Poós Péter mester irányítása mellett.
Természetesen versenyeztem is, több alkalommal indultam egyéni versenyszámokban, több-kevesebb sikerrel, csapatban is, ahol többször komoly sikereket értem el csapattársaimmal és ez kitart a mai napig is, hiszen csapatformában még mindig elindulok a Buday fekete öves csapatával.
Körülbelül az első küzdelmi versenyemen alakult ki bennem, hogy én bizony vezető bíró szeretnék lenni. Persze akkor még talán zöld öves, ha lehettem, így aztán ez váratott magára, de máig emlékszem a versenyre, amikor először állított be Sebestyén Pali mester, vezető bírónak. Magyar Bajnokság 2015. Azóta volt szerencsém kipróbálni magam nemzetközi versenyeken is, és Solti Attila mester támogatásával még Európa Kupán is lehettem több alkalommal is vezető bíró, amire nagyon büszke vagyok. Bár volt már lehetőségem zsűri-elnökként is részt venni a bírói kar munkájában, magamat sokkal inkább tartom vezető bírónak, mint bármi másnak.
Amióta Klubvezető vagyok, azóta azokon a versenyeken, ahol sok induló versenyzőnk van, inkább edzőként ülök a tanítványainkkal, de bírói munkámat is igyekszem folytatni a kisebb megmérettetéseken.
🎙 Mesélnél kicsit a Klubodról, az általad irányított edzésekről, a tagságról, a klubéletről? Mióta vezeted a foglalkozásokat, mire vagy a legbüszkébb?
➡A Buday ebben az évben ünnepli 25 éves fennállásának évfordulóját. 2018-ban adta át nekem a Klub vezetését Poós Péter mester, azóta vezetem a Budayt. Edzésrészeket már korábban is tartottam, illetve 2017 szeptemberétől már magam vezettem a Buday gyerekcsoportját. A Budayban szigorú harcművész hagyományokat követünk, a tökéletességre törekvésünket visszük át az edzésmunkánkba, ami aztán az egész életünkre kihatással van. Nagyon szigorúan vesszük az etikettet, a hagyományokat, a magas technikai színvonal, a fegyelem, az összpontosítás és az önátadás ugyanúgy jellemzi az edzéseinket, mint a jókedv.
Odafigyelünk rá, hogy a klubélet se maradjon el. Sajnos a jelenlegi helyzetben erre tudunk a legkevesebb energiát fektetni, de a vírus előtt, volt több kirándulás, közös esemény, minden fél év végén évadzáró összejövetel. Minden évben szervezünk edzőtábort, ami komoly megmérettetés a csapat minden tagjának legyen az edzéseket vezető mester, vagy az edzéseken részt vevő tanítvány. Büszke vagyok rá, hogy egy olyan csapatot vezethetek, amelynek közös a célja, hogy a taekwon-do gyakorlásán túl is igazi emberi kapcsolatok jöjjenek létre, és hogy a dojangon kívüli életünkben is számíthassunk egymásra.
🎙 Volt-e olyan emlékezetes személyes élmény a saját taekwon-do-s életedben, ami nagy hatással volt rád, és amit szívesen megosztanál?
➡ Az I. Danos vizsgámon két téglát kellett mindenkinek eltörni, méghozzá ap-chumukkal, vagy songkal-dunggal. Egyszerre két téglát nem tudtam eltörni, csak egyet (alsót vagy felsőt). Nagymester leültetett, én pedig magamba szálltam, hogy márpedig ezt most meg kell tennem, különben nem köthetem magamra a fekete övet. Aztán amikor mindenki más már végzett a tégla töréssel, Nagymester visszahívott, és azt ajánlotta, hogy mivel két téglát nem tudtam eltörni, feltehetek 3 téglát és arra már bármilyen technikával rámehetek. Én elfogadtam, úgy döntöttem kalapács ütéssel fogok próbálkozni, de magam köré gyűjtöttem Szalay mestert, Skoda mestert és még pár másik klubtagot és kértem őket, hogy torkuk szakadtából üvöltsenek, mert az felspannol annyira, hogy el fogom tudni törni a 3 téglát. Három ütésembe telt, de eltört mind a három. Emlékszem Nagymester szavaira, amikor odajött hozzám személyesen gratulálni.
2017-ben a Lublinban rendezett Európa-Kupán vezető bíróként dolgoztam végig 3 napot. Emlékszem, hogy a harmadik napon egy küzdelmi mérkőzést vezettem nehézsúlyú versenyzőknek (felnőtt férfi +85 kg), és egy szabálytalanság miatt megállítottam a mérkőzést. „Haechyo” vezényszavam olyan hangosra sikeredett, hogy a terem másik végén lévő kiemelt páston is megálltak a versenyzők, nem csak előttem. Ezt persze akkor nem tudtam, később Alexander Dunbar VIII. Danos mester emlegette fel.
Élénken él emlékeimben, amikor 2019-ben először vehettem fel az instruktori dobokom. Többen megjegyezték, hogy az egész tartásom megváltozott.
🎙 Az elmúlt évek-évtizedek során volt-e olyan poénos története, emlékezetes mozzanata a klubodnak, klubtagjaidnak, amit szívesen megosztanál?
➡Poénos történetek minden naposak, de ezeknek a jelentős része helyzetkomikum, így csak azoknak érthető, akik ott vannak, vagy ott voltak. Persze ezeket jól esik egy-egy klub esemény alatt felidézni, és olyankor mind nagyon jókat tudunk nevetni, de jó eséllyel csak mi értjük őket.
Legemlékezetesebb mozzanat a klub életében a 20 éves szülinapi party volt, amelyre az ország Taekwon-dosainak apraja – nagyja eljött. Jó volt találkozni olyan volt edzőtársakkal, akik már nem is gyakorolják a Taekwon-dot, és jó volt együtt bulizni olyanokkal, akikkel egyébként csak edzőteremben, vagy versenyen a páston tudunk találkozni.
🎙Mit üzennél a sportágat keresőknek, miért válasszák az ITF taekwon-dot?
➡Az ITF Taekwon-do gyakorlásával olyan – a mai rohanó világban kivesző – erényekkel lehet gazdagabb a Taekwon-dot gyakorló tanuló, mint az állhatatosság, az udvariasság, a tisztelet. Én nagyon örülök, hogy tiszteletet adhatok mesteremnek és valamennyi társamnak. Jól esik meghajolni – és ezzel tiszteletemet kifejezni – azoknak, akik előttem járnak, és azoknak, akik tőlünk akarnak tanulni, hiszen tanítványok nélkül a mester sem lehet igazán mester.
A mester-tanítvány viszonyt mindenkinek meg kellene élnie. Én szerencsésnek tartom magam, mert nagyon sokat tanulok a mesteremtől, és mert vannak egy páran, akik tőlem akarnak tanulni. Mert a Taekwon-do egy életforma, és nem csak kihatással van az életre, de a Taekwon-doban szerzett tudást az élet több területén is fel lehet használni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.