🎙 Kicsit személyesen kezdve a beszélgetést, hogyan és mikor ismerkedtetek meg a férjeddel – Máté Zoltánnal (VII. Dan) - a taekwon-do volt-e előbb, vagy a szerelem?
👉 Egymástól csaknem 300 kilométer távolságban kezdtünk taekwon-dozni, a két legnagyobb múltú vidéki taekwon-dos bázison: én "Soma" Mesternél Veszprémben, Zoli Hódmezővásárhelyen.
1981 decemberében egy nagyszabású országos bajnokságon találkoztunk először, Budapesten. A küzdelmeim szüneteiben feltűnt, hogy egy - addig számomra teljesen ismeretlen - szőke versenyző fiú nagy lelkesedéssel szurkol nekem, majd az eredményhirdetéseket követően többször is barátságosan gratulál... és még csokival is meglep. Nem szeretnék közhelyes lenni, de a mi kapcsolatunk igazi "első látásra szerelem" volt... A taekwon-do iránti szerelem kiteljesedett az egymás iránti érzelmi kötődéssel.
🎙 Ahogy a jól ismert mondás tartja: „Minden sikeres férfi mögött egy ugyancsak sikeres nő áll”. Vajon érvényes ez a megállapítás nálatok is a taekwon-doban elért közös szakmai sikerekre, vagy netán az élet más területein elért egyéni sikereiteknek is részese lehetett a párotok?
👉 A mondást a mi életünk teljes mértékben igazolja. Eleinte a közös taekwon-dos kihívások, az edzések, az övvizsgákra, hazai és nemzetközi versenyekre való együttes felkészüléseink örömei, erőpróbái, sikerei is feltételezték ezt a kölcsönösen motiváló bázist. Később már a háttérben, de értően és megértően bátorítottam Zolit a taekwon-dos útján. Saját szakmai pályafutásomhoz az ő alázatos és türelmes támogatása mindvégig megnyugtató, biztonságos hátteret nyújtott. Gyógypedagógusként értelmileg akadályozott és halmozottan fogyatékos gyermekekkel foglalkozom; e mellett a szegedi egyetemen gyógypedagógus-jelölteket is tanítottam sok-sok éven át. Mindkét munkámhoz - a napi felkészültség mellett - sok megértés, alázat és kellő humor kell. Úgy érzem, hogy az egymást inspiráló és oltalmazó atmoszféra mind a mai napig remekül működik Zolival.
🎙 A harcművészetek felépítését egyértelműen meghatározó övfokozati hierarchia mellett a családon belül számít-e valamit az eltérő övfokozat?
👉 Családon belül semmi jelentősége az eltérő övfokozatnak. A taekwon-do a mi életünkben nem az övfokozatról szól. A taekwon-do filozófiája, alapértékei és a Nagymesterek tanításai sokkal inkább egy olyan "közös nevezőt" adnak mindkettőnknek, ami közös életünk nagy kihívásaiban a párhuzamosságot összetartja. A mi családunkban is adódott olyan rendkívüli teher, heroikus emberi küzdelem, aminek építő irányú túlélése a "taekwon-dos" gondolkodásunkon alapult.
🎙 A gyerekek is taekwon-doznak? Szokott-e együtt edzeni a család?
👉 Közel négy évtizedes párkapcsolatunk legértékesebb letéteményesei a ma már felnőtt korú leányaink: Alexandra és Dominika. Mindketten az edzőteremben nőttek fel, gyermekkori hétköznapjaik és a nyári vakációk is a családi sportolásról, a mindennapos mozgásról, közös edzőtáborozásokról szóltak.
Nem is volt kérdés, hogy ők is taekwon-doznak, számukra ez volt a természetes; - az edzőtermi légkör, mint második otthonuk megalapozta a sportos életmódjukat. Életem leggyötrelmesebb percei között tartom számon, amikor a lányaink küzdelmeit szurkoltam végig a pást szélén... ezt az érzést nem kívánom senkinek!
Mindketten olyan hivatást választottak, és gyakorolnak magas szinten, amelyhez a szaktudásuk mellett a sportos életszemléletből tudnak erőt meríteni. Ma már ötéves kisunokánk, Virág a család kis gyöngyszeme, aki igazi kis vagány "perpetuum mobile", örökmozgó bátor leányka.
🎙 Nőként van, amit másként élsz meg a taekwon-doban, máshogy látsz, vagy másképp csinálsz mint a férjed, vagy mint más férfi edzőtársaid?
👉 Bár régóta nem vagyok aktív taekwon-dos a szó fizikai értelmében, de a sportág fejlődését, nagyobb eseményeit és a sportág Nagymestereinek gondolatait nyomon követem. Nincs olyan élményem vagy emlékem, hogy valamit másként csináltam volna csupán a női mivoltomból adódóan. Sőt, azt gondolom, hogy a taekwon-do ebben is különleges: úgy tudunk együtt edzeni a fiúkkal, férfiakkal, hogy kölcsönösen tiszteletben tartjuk, elfogadjuk, elismerjük egymás értékeit, képességeit, mert a "do" azaz az "út " mindkét nem számára azonos.
🎙 Mit adott neked a taekwon-do?
👉 A Taekwon-do az életem egyik alapköve, taekwon-dosként élni különleges küldetés. A mai eszeveszetten rohanó világban számomra ez az állandóság. Az emberi kapcsolatok szempontjából a férjemen kívül olyan sportbarátokat, kedves ismerősöket, sporttársakat köszönhetek a sportágnak, akik hasonlóan gondolkodnak, akikkel bármikor van miről tartalmasan beszélgetni. Néhány éve rendszeres kardio jellegű kondicionáló edzésekre járok, és gyakran ott is a taekwon-do tanai lendítenek át a holtpontokon.
🎙 Szokta-e a férjed közösen kitárgyalni veled a taekwon-dos eseményeket, szakmai dolgait, klub-béli vagy szövetségi ügyeit? Kikéri-e és megfogadja-e tanácsaidat a párod?
👉 A taekwon-do életünk elválaszthatatlan része, így nálunk teljesen természetes, hogy gyakran beszélgetünk erről. Zoli nagyon tradicionális gondolkodású, igyekszem Őt a modernkori elvárások és lehetőségek felé is nyitottabbá tenni. Fajsúlyosabb döntései előtt olykor együtt mérlegelünk, úgy érzem, fontos számára, hogy kikérje és meghallgassa az én véleményemet is. A döntés természetesen mindig az övé, hiszen lépéseinek következménye is az ő felelőssége.
🎙 Mi volt a legemlékezetesebb taekwon-dos esemény az életedben?
👉 "Leg"-eket kiválasztani mindig nagyon nehéz, egy közel negyvenéves folyamat tükrében pedig szinte lehetetlen... Mégis vannak olyan kiemelkedő élmények, amelyek örökre beivódtak a személyiségembe. Elsőként a Zolival közös fekete öves mestervizsgánkat említeném, 1984-ben. Szintén ugyanebben az évben a magyar válogatottal együtt tölthettünk el öt hetet Phenjanban. Ez a sajátos társadalmi környezet és a felülmúlhatatlan természeti csodák, a koreai mesterekkel közös edzéseink és bemutatónk felejthetetlen taekwon-dos élményeket nyújtottak. Megéreztem azt, amit nálam kiválóbb tömörséggel fogalmazott meg az eseményről készült könyv Szerzője: "Testből edzett fegyver".
A közelmúlt legemlékezetesebb történései közül egyértelműen Zoli VII. danos vizsgáját idézem fel, amit a háttérben kísérhettem végig a hosszú és kemény felkészüléstől a vizsgáig, majd az azt követő meglepetés családi vacsoráig. Büszke vagyok rá!
🎙 Zárásként, mit üzensz a felnövekvő generációnak (a lányoknak külön?), szerinted miért érdemes a nőknek is harcművészetre, taekwon-do-ra járni?
👉 Közel négy évtizedes saját élményű tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy sportágunk olyan külső és belső tartást ad egy nőnek, amit az élet minden területén kamatoztatni tud.
Úgy látom, hogy a tradíciók megőrzése mellett a modern ITF taekwon-do nagyon jól illeszthető a női léthez, a nőiességhez, sőt az anyasághoz is. De - a mindennapok talaján maradva - azt üzenem a fiatal lányoknak, hogy taekwon-dora járni azért is rendkívüli élmény, mert ott találkozhatnak, ismerkedhetnek meg a nagyszerű taekwon-dos fiúkkal. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.