🎙 Kicsit személyesen kezdve, mesélnél pár szót magadról? A taekwon-do-n kívüli életedről?
➡️ Van két csodaszép gyermekem, egy 10 éves lányom és egy 7 éves fiam. Egyelőre még nem fertőzte meg őket a taekwon-do, fiam judora jár és focizik, lányom a néptánc szerelmese.
Munkámat tekintve edzőként dolgozom, Pre- és Posztnatális Fitness Specialistaként. A Kangatraining Magyarországi Vezetője és az RTM – Rectus Training Módszer egyik kidolgozója vagyok. Igazából ez nem is munka, ez egy hivatás, egy életcél. Szeretném elérni, hogy a nők, az anyák fokozatosan és szakszerűen, egészségesen és erősen térhessenek vissza régi sportjukhoz, vagy kezdjék el a rendszeres mozgást, mert sokat árthatnak maguknak, ha nem veszik figyelembe, hogy a szülés utáni női test bizony sérülékenyebb, és regenerációra van szüksége.
🎙 Milyen pozíciót töltesz be a Magyar ITF Taekwon-do Szövetség Elnökségében, és mióta végzed ezt a feladatot? Mit jelent ez a pozíció, mik a fő feladatok?
➡️ Idén, 2020-ban ért az a megtiszteltetés, hogy Harmat László Nagymester felkért, legyek a Sajtó-és Propaganda Bizottság Vezetője. Most a szigorított élethelyzetben ez főként hivatalos szövetségi közösségi média felületek megteremtése és folyamatos aktívan tartása. Később hozzá jön majd az eseményekről, rendezvényekről való tájékoztatás, beszámolók írása.
🎙 Van olyan emlékezetes esemény, történet, mozzanata a taekwon-do-s életednek, ami nagy hatással volt rád, és amit szívesen megosztanál?
➡️ Amikor elkezdtem a taekwon-dot, akkor a zöld öv volt a célom. Később „na jó, legyen kék”, majd a piros. A fekete csíkra, mikor mentem, apukám kísért el. A deszkákkal együtt a kezem is törött, illetve először csak a kezem, így újra ráütöttem a deszkákra, törött kézzel. Másodszorra a deszkák is törtek. A kezem persze erre még „jobban” nézett ki, apukám meg teljesen kiakadt (megjegyzem, most, hogy gyerekeim vannak, teljesen megértem), és hangosan nyilvánította ki a nemtetszését. A Nagymester pont a hátam mögött ment el. Sosem felejtem el az érzést.
➡️Amikor a második danra vizsgáztunk. Sok ismerős vizsgázott akkor, de négyen külön készültünk a csapatból és egy négy fős, közös tradicionális küzdelmet állítottunk össze. Sokat tanultunk akkor egymástól, és nagyon sokat nevettünk is közben.
➡️Amikor először használtam önvédelmi célra a tudásom. Budapesten az aluljáróban, este volt már, amikor egy nálam sokkal magasabb és erősebb fiatalember valamiért úgy gondolta, hogy pont az én pénztárcám kell neki, és ezt késsel próbálta megszerezni. Ösztönből jött az ütés, ami miatt leesett a lépcsőn, és pont volt annyi időm, hogy felugrottam egy villamosra, ami a lépcső tetején lévő megállóban állt.
A villamoson persze rám jött a remegés, meg a „mi történt volna, ha…” érzés. Nagyon megnyugtató, hogy tényleg számíthatok erre a tudásra, ha baj van.
🎙Mit adott neked a taekwon-do?
➡️ Fú, hát nagyon sok mindent. Barátokat. Olyan igazi, mély, komoly barátokat, akik mindig mellettem állnak. Fegyelmet, kitartást, erőt. A sport szeretetét, és ezáltal a munkámat is.
🎙Zárásként mi az, amit elmondanál a ma felnövő generációnak?
➡️ Az élet számos területén kamatoztatható előnyöket és rendkívül értékes tulajdonságokat eredményez, ha valaki egy ilyen sokoldalú harcművészeti ághoz és összetartó csapathoz tartozik, mint a Taekwon-do. Én úgy látom, hogy a magasszintű önvédelmi képességeken túl a hétköznapi elfoglaltságok területén is kellő önbizalmat, fegyelmet, kitartást és tűrést tanít. Megtanít harcolni, elérni a céljaidat, és megvédeni önmagad. Ha pedig nem lenne elég bátorságod valamihez, vagy segítségre van szükséged, akkor melletted áll egy olyan, szó szerint is ”ütőképes” erőteljes csapat és baráti társaság, akikre mindig, minden körülmények között, és feltétel nélkül számíthatsz, a nap 24 órájában. Az elmúlt évtizedek során 12 féle harcművészetet, küzdősportot próbáltam ki, de számomra végül egyértelműen a Taekwon-do adta meg azt a teljességet, amire mindig is vágytam. A mai világban, ahol az ismerősök és barátok a „közösségi médián” keresztül érkeznek és kommunikálnak, ezek az értékek sajnos többnyire elvesznek.