Mesterek mester feleségei: Ismerjétek meg Máténé Homoki Tünde, I. danos mestert

👉 Mindenek előtt szeretném megköszönni Harmat László Nagymesternek ezt a megtisztelő és inspiráló kezdeményezést, hogy "Mester mester feleségeként" néhány gondolatomat megoszthatom a portál olvasóival. 

🎙 Kicsit személyesen kezdve a beszélgetést, hogyan és mikor ismerkedtetek meg a férjeddel – Máté Zoltánnal (VII. Dan) - a taekwon-do volt-e előbb, vagy a szerelem? 

👉 Egymástól csaknem 300 kilométer távolságban kezdtünk taekwon-dozni, a két legnagyobb múltú vidéki taekwon-dos bázison: én "Soma" Mesternél Veszprémben, Zoli Hódmezővásárhelyen. 

1981 decemberében egy nagyszabású országos bajnokságon találkoztunk először, Budapesten. A küzdelmeim szüneteiben feltűnt, hogy egy - addig számomra teljesen ismeretlen - szőke versenyző fiú nagy lelkesedéssel szurkol nekem, majd az eredményhirdetéseket követően többször is barátságosan gratulál... és még csokival is meglep. Nem szeretnék közhelyes lenni, de a mi kapcsolatunk igazi "első látásra szerelem" volt... A taekwon-do iránti szerelem kiteljesedett az egymás iránti érzelmi kötődéssel. 

🎙 Ahogy a jól ismert mondás tartja: „Minden sikeres férfi mögött egy ugyancsak sikeres nő áll”. Vajon érvényes ez a megállapítás nálatok is a taekwon-doban elért közös szakmai sikerekre, vagy netán az élet más területein elért egyéni sikereiteknek is részese lehetett a párotok? 

👉 A mondást a mi életünk teljes mértékben igazolja. Eleinte a közös taekwon-dos kihívások, az edzések, az övvizsgákra, hazai és nemzetközi versenyekre való együttes felkészüléseink örömei, erőpróbái, sikerei is feltételezték ezt a kölcsönösen motiváló bázist. Később már a háttérben, de értően és megértően bátorítottam Zolit a taekwon-dos útján. Saját szakmai pályafutásomhoz az ő alázatos és türelmes támogatása mindvégig megnyugtató, biztonságos hátteret nyújtott. Gyógypedagógusként értelmileg akadályozott és halmozottan fogyatékos gyermekekkel foglalkozom; e mellett a szegedi egyetemen gyógypedagógus-jelölteket is tanítottam sok-sok éven át. Mindkét munkámhoz - a napi felkészültség mellett - sok megértés, alázat és kellő humor kell. Úgy érzem, hogy az egymást inspiráló és oltalmazó atmoszféra mind a mai napig remekül működik Zolival. 

🎙 A harcművészetek felépítését egyértelműen meghatározó övfokozati hierarchia mellett a családon belül számít-e valamit az eltérő övfokozat? 

👉 Családon belül semmi jelentősége az eltérő övfokozatnak. A taekwon-do a mi életünkben nem az övfokozatról szól. A taekwon-do filozófiája, alapértékei és a Nagymesterek tanításai sokkal inkább egy olyan "közös nevezőt" adnak mindkettőnknek, ami közös életünk nagy kihívásaiban a párhuzamosságot összetartja. A mi családunkban is adódott olyan rendkívüli teher, heroikus emberi küzdelem, aminek építő irányú túlélése a "taekwon-dos" gondolkodásunkon alapult. 

🎙 A gyerekek is taekwon-doznak? Szokott-e együtt edzeni a család? 

👉 Közel négy évtizedes párkapcsolatunk legértékesebb letéteményesei a ma már felnőtt korú leányaink: Alexandra és Dominika. Mindketten az edzőteremben nőttek fel, gyermekkori hétköznapjaik és a nyári vakációk is a családi sportolásról, a mindennapos mozgásról, közös edzőtáborozásokról szóltak. 

Nem is volt kérdés, hogy ők is taekwon-doznak, számukra ez volt a természetes; - az edzőtermi légkör, mint második otthonuk megalapozta a sportos életmódjukat. Életem leggyötrelmesebb percei között tartom számon, amikor a lányaink küzdelmeit szurkoltam végig a pást szélén... ezt az érzést nem kívánom senkinek! 

Mindketten olyan hivatást választottak, és gyakorolnak magas szinten, amelyhez a szaktudásuk mellett a sportos életszemléletből tudnak erőt meríteni. Ma már ötéves kisunokánk, Virág a család kis gyöngyszeme, aki igazi kis vagány "perpetuum mobile", örökmozgó bátor leányka. 

🎙 Nőként van, amit másként élsz meg a taekwon-doban, máshogy látsz, vagy másképp csinálsz mint a férjed, vagy mint más férfi edzőtársaid? 

👉 Bár régóta nem vagyok aktív taekwon-dos a szó fizikai értelmében, de a sportág fejlődését, nagyobb eseményeit és a sportág Nagymestereinek gondolatait nyomon követem. Nincs olyan élményem vagy emlékem, hogy valamit másként csináltam volna csupán a női mivoltomból adódóan. Sőt, azt gondolom, hogy a taekwon-do ebben is különleges: úgy tudunk együtt edzeni a fiúkkal, férfiakkal, hogy kölcsönösen tiszteletben tartjuk, elfogadjuk, elismerjük egymás értékeit, képességeit, mert a "do" azaz az "út " mindkét nem számára azonos. 

🎙 Mit adott neked a taekwon-do? 

👉 A Taekwon-do az életem egyik alapköve, taekwon-dosként élni különleges küldetés. A mai eszeveszetten rohanó világban számomra ez az állandóság. Az emberi kapcsolatok szempontjából a férjemen kívül olyan sportbarátokat, kedves ismerősöket, sporttársakat köszönhetek a sportágnak, akik hasonlóan gondolkodnak, akikkel bármikor van miről tartalmasan beszélgetni. Néhány éve rendszeres kardio jellegű kondicionáló edzésekre járok, és gyakran ott is a taekwon-do tanai lendítenek át a holtpontokon. 

🎙 Szokta-e a férjed közösen kitárgyalni veled a taekwon-dos eseményeket, szakmai dolgait, klub-béli vagy szövetségi ügyeit? Kikéri-e és megfogadja-e tanácsaidat a párod? 

👉 A taekwon-do életünk elválaszthatatlan része, így nálunk teljesen természetes, hogy gyakran beszélgetünk erről. Zoli nagyon tradicionális gondolkodású, igyekszem Őt a modernkori elvárások és lehetőségek felé is nyitottabbá tenni. Fajsúlyosabb döntései előtt olykor együtt mérlegelünk, úgy érzem, fontos számára, hogy kikérje és meghallgassa az én véleményemet is. A döntés természetesen mindig az övé, hiszen lépéseinek következménye is az ő felelőssége. 

🎙 Mi volt a legemlékezetesebb taekwon-dos esemény az életedben? 

👉 "Leg"-eket kiválasztani mindig nagyon nehéz, egy közel negyvenéves folyamat tükrében pedig szinte lehetetlen... Mégis vannak olyan kiemelkedő élmények, amelyek örökre beivódtak a személyiségembe. Elsőként a Zolival közös fekete öves mestervizsgánkat említeném, 1984-ben. Szintén ugyanebben az évben a magyar válogatottal együtt tölthettünk el öt hetet Phenjanban. Ez a sajátos társadalmi környezet és a felülmúlhatatlan természeti csodák, a koreai mesterekkel közös edzéseink és bemutatónk felejthetetlen taekwon-dos élményeket nyújtottak. Megéreztem azt, amit nálam kiválóbb tömörséggel fogalmazott meg az eseményről készült könyv Szerzője: "Testből edzett fegyver". 

A közelmúlt legemlékezetesebb történései közül egyértelműen Zoli VII. danos vizsgáját idézem fel, amit a háttérben kísérhettem végig a hosszú és kemény felkészüléstől a vizsgáig, majd az azt követő meglepetés családi vacsoráig. Büszke vagyok rá! 

🎙 Zárásként, mit üzensz a felnövekvő generációnak (a lányoknak külön?), szerinted miért érdemes a nőknek is harcművészetre, taekwon-do-ra járni? 

👉 Közel négy évtizedes saját élményű tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy sportágunk olyan külső és belső tartást ad egy nőnek, amit az élet minden területén kamatoztatni tud. 

Úgy látom, hogy a tradíciók megőrzése mellett a modern ITF taekwon-do nagyon jól illeszthető a női léthez, a nőiességhez, sőt az anyasághoz is. De - a mindennapok talaján maradva - azt üzenem a fiatal lányoknak, hogy taekwon-dora járni azért is rendkívüli élmény, mert ott találkozhatnak, ismerkedhetnek meg a nagyszerű taekwon-dos fiúkkal. :-) 

A formagyakorlatok háttere: KWANG-GAE Tul

KWANG-GAE (ejtsd: kvan-ge)

A formagyakorlat nevét a Koguryo-dinasztia 19. uralkodójáról, a híres Gwang-Gae-Toh-Wang-ról kapta, kinek uralkodása alatt fénykorát élte Korea.

Gwang-Gae-Toh-Wang Kogugjang király fiaként született Ko Damdok néven 374-ben és 17 évesen követte apját a trónon.

Összefogta a három királyságot, ami Kelet-Ázsia legerősebb államává vált.

Visszafoglalta Korea korábban elvesztett országrészeit, Mandzsúria nagy részét, az orosz Tengermelléki határterület egy részét, és Belső-Mongólia Autonóm Terület egy részét is.

Hódításai miatt posztumusz kapta a Nagy király, Nagy területfoglaló nevet.

Kwang Gae király ismeretlen betegségben hunyt el 413-ban, 39 évesen. Halálakor a Koguryo dinasztia már egy nagy kiterjedésű területet irányított az Amur és a Han folyók között. A trónon legidősebb fia, Jangsu követte, aki 79 évig uralkodott, 98 éves koráig, amely Kelet-Ázsia történelmének leghosszabb uralkodása volt.

A gyakorlat grafikonja a visszafoglalt területek fölrajzi kiterjedését és azok újjáépítését jelképezi. A 39 lépés pedig az i.sz. 391-es évre, az uralkodó trónra lépésének időpontjára utal.

A kiinduló pozíció a Hanul son (=Mennyei kéz) értelmezése:

A legenda szerint Kwang Gae király csata előtt megállt, és kezeit az ég felé emelte, keresztülnézett a kezei által megformált résen, ellenőrizte az időjárási viszonyokat, és átgondolta még egyszer a taktikát, valamint gyors és sikeres csatát kért az istenektől. Amikor az ellenséges seregek feltűntek a láthatáron, a király hirtelen széttárta a kezét, ezzel jelezvén a csata kezdetét.


Lépésszám: 39
Vizsgaanyag: 1. dan, fekete öv

Mesterek mester feleségei: Ismerjétek meg Tatorján Anna, IV. danos mestert

ISMERJÉTEK MEG A MESTEREK MESTER FELESÉGEIT! ELSŐ MEGKÉRDEZETTÜNK TATORJÁN ANNA, IV. DANOS MESTER. 

🎙 Kicsit személyesen kezdve a beszélgetést, hogyan és mikor ismerkedtetek meg a férjeddel – Szalay Gáborral (VI. Dan) - a taekwon-do volt-e előbb, vagy a szerelem? 

👉 Először óvodás koromban voltam pár edzésen nővéremmel, majd 8 évesen kezdtem el taekwon-dozni ténylegesen. A versenyeken láttam Gábort mindig, megmondom őszintén, az elején nem is volt túl szimpatikus. Később a válogatott keretedzéseken ismertük meg jobban egymást. 

🎙 Ahogy a jól ismert mondás tartja: „Minden sikeres férfi mögött egy ugyancsak sikeres nő áll”. Vajon érvényes ez a megállapítás nálatok is a taekwon-doban elért közös szakmai sikerekre, vagy netán az élet más területein elért egyéni sikereiteknek is részese lehetett a párotok? 

👉 Nálunk abszolút kölcsönös támogatásról beszélhetünk. Szerintem, ha nem ezt a (taekwon-dos) életmódot folytatjuk mindketten gyerekkorunk óta, akkor nem tudnánk ilyen mértékben támogatni egymást hosszú távon. Rengeteg közös edzésen, felkészülési időszakon, versenyen vagyunk túl. Részemről sok elfogadást igényel Gábor edzői és elnökségen belül betöltött szerepköre, hiszen ezek már nem róla szólnak személyesen. Persze ő ebben teljesedik ki, így mégis róla szól, ezért igyekszem türelmes lenni. 

A hétköznapjainkban, az élet más területein (nem nagyon van ilyen) ugyanebben a szellemben, közösen, együtt tevékenykedünk. Kiegészítjük egymást minden téren. 

🎙 A harcművészetek felépítését egyértelműen meghatározó övfokozati hierarchia mellett a családon belül számít-e valamit az eltérő övfokozat? 

👉 Társakként tekintünk egymásra, övfokozatokról a hétköznapokban szó se esik. Főzni viszont kettőnk közül én tudok. És a tiszta edzőruhát is én biztosítom 😊 

🎙 A gyerekek is taekwon-doznak? Szokott-e együtt edzeni a család? 

👉 Két fiunk van, a nagyobbik egy éves korában megállt egylábon, hogy meg tudja rúgni a célpontot. A kisebbik egy évesen a „yop chagi” hallatán a levegőbe rugdosott. Beleszülettek. 

🎙 Mondanál pár szót a taekwon-don kívüli életedről? 

👉 Kisgyermekes anyukáknak tartok szülés utáni regenerációs edzéseket, ahol baba-mama együtt edz, hogy újra megerősödjenek, formába lendüljenek. 

Nagyon szeretek futni, ez az énidőm: kikapcsol, feltölt. 

A családdal sok időt töltünk a szabadban, kirándulunk vagy csak egyszerűen játszunk a kertben. 

🎙 Nőként van, amit másként élsz meg a taekwon-doban, máshogy látsz, vagy másképp csinálsz mint a férjed, vagy mint más férfi edzőtársaid? 

👉 Versenyzőként emlékszem, hogy a súlycsoport miatti fogyasztások jelentették a legnagyobb kihívást. Tapasztalataim szerint a lányokat, nőket ez sokkal jobban megviseli. Testileg, de főleg lelkileg. Hetekig tartó nem-evés mellett még keményebben edzeni nagyon megterhelő. A fiúknál pedig ez nagyjából annyiban merült ki, hogy verseny előtt egy héttel már nem ettek annyi(!) sütit vagy edzés után már nem vacsoráztak. Ez óriási különbség. 

Nőként a terhesség, anyává válás egy nagy vízválasztó. Pár hónapra mindenképp kiesik az ember. Én szerencsére hamar tudtam folytatni, de már nem ott, ahol abbahagytam. Mások a prioritások. Az esti edzések nem túl bababarátak. És én nem tudom otthon hagyni a gyerekeket az apukájukra, hiszen ő az edző. Így, ha le is megyek edzeni, az kompromisszumokkal oldható csak meg. Van, hogy elkezdek egy formagyakorlatot, de közben odajön a kicsi, láb alatt van. Kiviszem a terem szélére, majd a következő forma közepén visszacsatlakozom. Szóval nem ugyanaz már. Az elkövetkezendő pár évre célom így csak a szinten tartás. 

🎙 Mit adott neked a taekwon-do? 

👉 A taekwon-do adta a családomat, a legjobb barátaimat, legszebb élményeimet. Sablonosnak tűnhet, de önuralmat, kitartást, a sportos életmódot kaptam tőle. A taekwon-do elképesztően jó alap, nem csak a mozgáshoz, de a tanuláshoz, egyéb készségek elsajátításához is. Összetettségével nagyon jól fejleszt. Ha valaki ebben nő fel, azt nem veheti el tőle senki, és szinte behozhatatlan előnyre tesz szert. 

Többször bebizonyosodott már, hogy sokkal többre vagyok képes, mint elsőre gondolnám. Ehhez persze kell egy szuper mester és az összetartó csapat. Nekem ez Tápiósként megadatott, számomra még most is Fülpesi mester ’A’ Mester. 

🎙 Szokta-e a férjed közösen kitárgyalni veled a taekwon-dos eseményeket, szakmai dolgait, klub-béli vagy szövetségi ügyeit? Kikéri-e és megfogadja-e tanácsaidat a párod? 

👉 Mindent megosztunk egymással, így a taekwon-dos dolgok sem maradhatnak ki. Én más klubban nevelkedtem, mást hoztam magammal, de a szemléletmódunk egyezik. Apróbb, gyakorlati dolgokban akad különbség, de ez nem is baj. Elmondom, én hogy látom, aztán megfogadja, hasznosítja azt, amit jónak lát. Az biztos, hogy érdekes lenne egy-egy elnökségi ülést vagy közgyűlést lefuttatni párhuzamosan a résztvevők feleségeivel, párjaival. Szerintem mi sokkal hamarabb végeznénk. 

🎙 Mi volt a legemlékezetesebb taekwon-dos esemény az életedben? 

👉 Fantasztikus érzés volt dobogón állni több Európa Bajnokságon is. De emlékszem az első küzdelemben szerzett aranyérmemre, ami hatalmas áttörés volt nekem akkor. Az edzéseken való közös szenvedés, amikor kínunkban már csak röhögni tudunk. Rengeteg emlékezetes eseményt sorolhatnék fel, és remélem, hogy a lista csak tovább bővül. 

🎙 Zárásként, mit üzensz a felnövekvő generációnak (a lányoknak külön?), szerinted miért érdemes a nőknek is harcművészetre, taekwon-do-ra járni? 

👉 Kötelezővé tenném minden gyereknek, hogy megtapasztalja a csapathoz tartozást, hogy tegyenek szert ilyen szoros barátságokra, ennyire meghatározó élményekre. Itt nincs különbség fiúk és lányok között, maximum színes övesek és mesterek vannak. A sport magabiztossá, erőssé tesz, a harcművészet viszont ennél még többet ad. Testileg-lelkileg feltölt, formál, az itt tanultak elkísérnek egy egész életen át.