"A Taekwon-do segített, hogy felépüljek." - Interjú Pátkai Zoltán mesterrel

A márciusi mestervizsgán Róka Norbert és Albert Alex sikeresen vizsgázott 2. dan fokozatra. Munkájuk mögött azonban sokkal több áll, mint amit ez az egy mondat elmond. Mesterükért, Pátkai Zoltánért edzettek, tanultak, küzdöttek, aki a Covid vírus szövődményei miatt a felkészülési időszak alatt 41 napig volt lélegeztetőgépen ebből három hetet altatásban, és közben vívta saját harcát. Zoltán mesterrel és feleségével, Enikő mesterrel, és Norberttel és Alexszel beszélgettem erről, amit a Taekwon-dotól kaptak, a tradícióról, a szellemiségről – ami lehetővé tette, hogy így öten együtt egy hóeséses-napsütéses vasárnap délelőtt jókedvűen és kötetlenül beszélgessünk.

(Zoli mester) Herend egy 3500 lelket számláló kisváros, számomra mindig nagy falu marad, ahol 40 éve van jelen a Taekwon-do. Addig nem akartuk átadni, vagy megszüntetni a klubot, míg nem kerül megfelelő kezekbe, de most pár éve már Darnai Janira és Enyingi Andrásra bíztuk az egyesületet. Jellemző, hogy a helyiek közül szinte mindenki kipróbálta a Taekwon-dot, de mire fekete övesekké, mesterekké, versenyzőkké váltak, sokan elhagyták a települést – máshová mentek tanulni, dolgozni. Norbi és Alex is abbahagyta az első dan után, több éve már, hogy nem taekwon-doztak aktívan.

(Enikő) Amíg Zoli a kórházban volt, a fiúk napi szinten kerestek, érdeklődtek. Egyszer csak Norbi azt mondta a telefonba, hogy Alexszel együtt Zoliért elkezdték újra az edzéseket, és ha meggyógyul, levizsgáznak 2. danra. Nem volt egyszerű dolguk, mert a lezárások alatt volt mindez, de Darnai Jani végig segített nekik.

(Zoli mester) 1980-ban kezdtük Sebestyén Palival, ’82-ben csináltuk a Klubot. Akkor mentek a moziba a nagy karate filmek, és nagyon lelkesek voltunk. A tisztelet, a tanítások, a szabályok nagyon komolyan előttünk álltak – ha valaki csak két alkalommal többször volt edzésen, mint mi, ő már rangidősnek számított, és kijárt neki a tisztelet. Ezért nagyszerű, hogy Alex és Norbi ezt megcsinálta. Én most nem tudok edzeni, de a hétköznapjaimat a Taekwon-do tanításai szerint élem. Az értékrend a fontos, nem az eredmény. Ma sajnos sokan az eredményekre fókuszálnak, minél előbb minél több öv, versenyek, ahol csak 1-1 versenyszámban indulnak el, ahol biztos az érem. Pedig szerintem nem ez a lényeg. Nem véletlen, hogy Choi Hong Hi Alapítónk 16 kötetes enciklopédiájának mindegyik kötete a Taekwon-do tanaival kezdődik. Attól vagy Taekwon-dos, hogy törekszel arra, hogy ezek szerint élj.

(Enikő) A sportolás magában a fizikai teljesítmény növelése, képességek fejlesztése. A harcművészet ennél sokkal többről szól!

(Zoli mester) A Taekwon-do közösség. Egyforma a dobok. Az övre is elég volt a a római szám. Choi Hong Hi egy időben olyan szürke színű edzőruhát szeretett volna a Taekwon-donak, mint a koreai szon (zen) szerzetesek ruhája. Ezzel fejezve ki a Tanítás iránt tanúsított alázatot. Itt nem lehet különbség a tanítványok között. Az embereket csak a kitartó munka és a megszerzett tapasztalat különböztetheti meg.

(Norbi) Persze azért örök élmény egy verseny, de nem szabad csak a versenyért taekwon-dozni, vagy kiragadni egy-egy dolgot.

(Zoli mester) Igen, a tradíciót őrizni kell. Choi Hong Hi nem véletlenül így alkotta meg a Taekwon-do rendszerét. Nem kellene változtatni rajta. Lehet újat létrehozni, vagy átalakítani a meglévőt, de ha lényegében megváltozik, az már nem az eredeti. Úgy mondják, ne a régi mestereket kövesd, hanem azt, amit ők követtek. Értsd meg, hogy mit miért csináltak úgy a régiek, ne változtass valamin, csak mert nem érted. Mindig kérdezz, ha nem értesz valamit, ha jó a tanítód elmagyarázza, vagy megkérdezi ő is a mesterétől, ha nem biztos benne. Tanulni soha nem szégyen.

A Taekwon-do rendszere tökéletesen lett megalkotva. Mindennek van értelme, ha eleget gyakorolsz, rájössz magadtól is. Mindenki le akarja utánozni a legjobbakat, ami jó, mert az a húzóerő. De nem lehetsz valaki más. A technikáknak a Te egyéniségeden kell átjönniük az alapelvek sérülése nélkül. Attól jó valami, ha működik, nem lehetünk egyformák.

(Enikő) Amikor Zoli a Taekwon-do Klub vezetését átadta, már régóta a természetgyógyászattal is foglalkozott. Most ezen az úton halad tovább, ezzel is segítve másokon. Összeér a kettő.

(Zoli mester) Ha valamit Te tudsz, és nem tudod megosztani, annak nem sok értelme van. A tudás nem csak a tiéd. Norbi és Alex most osztották meg a tudást, a belefektetett energiát. Ilyenkor nyer értelmet a munkám.

Nagyon fontos a közösség ereje. Ma a társadalmat megosztja a siker. Sokszor az a cél, hogy sikeres legyél a versenyen. De ilyenkor sérül a Taekwon-do lényegisége. Régen az volt a cél, hogy Taekwon-dot tanulj, hogy Taekwon-dot edzz. Ha egy versenyen eredményt értél el a sikert megosztottad a csapattal, a közösséggel, akiknek ez példa lett és húzóerő. Néha elfelejtik az emberek, hogy magukban nem lehetnek boldogok. Mit ér a siker, ha nem osztjuk meg másokkal?

(Enikő) Harmat László Nagymester mondta egyszer, hogy köszöni mindenkinek, aki kitartott a Taekwon-do mellett, mert ez az egyik legkomplexebb harcművészet.

Aki elmegy például csak a küzdelem felé, elmegy más küzdősport irányába, az más utat választ. A Taekwon-doban minden egyformán fontos, nem lehet egyes elemeket kiemelni!

(Alex) Olyan ez kicsit, mint az orvostudomány. Nem lehet csak egy szervet vizsgálni, egy dologra összpontosítani, az egész embert kell nézni, holisztikusan. Amikor jártam a formát, mindent oda raktam, teljes valómat. És jól éreztem magam. Utána tudomásul vettem a kritikát, amit kaptam, mert ettől fejlődök.

(Norbi) Igen, ha sikereket akarok elérni, meghallgatom, amit a nálam okosabbak, tapasztaltabbak mondanak, mert ebből tanulok.

A tradicionális küzdelmünkben éreztem az áramlást, az energiát, hogy működik. A pillanat hevében kiap-poltam is, pedig a szabály rendszer szerint nem is lehetne, és ezt meg is jegyezték páran. De ez csak úgy jött, kellett az áramláshoz, kellett, hogy jól működjön.

(Zoli mester) A tradi egyik célja az is, hogy átéljük, érezzük. Akkor tudod a magad javára fordítani.

Mindenhol vannak szabályok, tanítások – néhányan ezeket korlátként élik meg. A korlátok azonban nem csak határt szabnak, hanem védelmeznek is és segítenek, hogy a legrövidebb úton érhesd el a célodat. Szent-Györgyi Albert mondta, hogy az emberek folyton tágítani akarják a határaikat, nem a meglevőket akarják minél tökéletesebben kitölteni. Ne tágítani akard a kereteidetet, hanem töltsd ki azokat!

Sokszor hallom, hogy tanítványok azt kérdezik, miért csináljuk rengetegszer ugyanazt. Azért, mert van, hogy 10 év után jössz rá, hogy hogyan működik egy technika, amit eddig gyakoroltál. A mai világban úgy látom, elfogyott a türelem. Vegyél két taekwon-dost, és járasd el velük a Chon-Jit. A 2 danos 2 danos szinten járja a Chon-Jit, a zöld öves zöld övesen. Az évek bizony jól láthatóan vannak benne még a legalapvetőbb mozdulatokban is. A Chon-Jiból meg lehet mondani, ki hol tart. A Chon-Ji az egyik legfontosabb, alapvető forma. Segítségével még a magas szintű versenyeken is könnyen el lehet dönteni, ki a jobb. Ezt bíróként nyugodt szívvel állíthatom.

Ha csak a verseny lenne a cél, csak a jók járhatnának edzésre. A fő, hogy mindenki járhat, mindenki fejlődhet, önmagát fejlesztheti. Azért megyek le edzeni, mert edzeni akarok. Azért megyek, hogy fejlesszem magam. Ha esetleg fekvőtámaszt kell nyomnod, az csak éppen figyelmeztet, nem úgy dolgozol, ahogy kellene -„büntetést” kapsz – segít, hogy arra koncentrálj, amiért jöttél.

(Enikő) A hagyományok része az edzőruha viselése, sokan kérdezik ez miért fontos. Amikor felveszem a Taekwon-do dobokot és megkötöm az övemet egy átalakulás megy végbe!

(Zoli mester) A mai napig önkéntelenül meghajolok az ajtóban, amikor bemegyek egy edzésre. Bármilyen edzés is legyen az.

(Norbi) Ezzel a tiszteletadással nem kell messzire menni egyébként: őseink jurtájának ajtaja nem véletlen volt alacsony. Belépéskor meg kellett hajolni -  és az ajtóval szemben a ház ura ült.

(Zoli mester) A meghajlás mindenkinek szól, aki segített, hogy elérjünk idáig. Choi Hong Hi alapítónknak, a mestereinknek, edző társainknak, szüleinknek, őseinknek. Igen, az őseinknek. Nézd meg a családfádat! Ahhoz, hogy én itt lehessek, tíz nemzedéket visszakövetve 2048 ember megfelelő találkozásaira, döntéseire volt szükség. Keleten nagyobb tisztelet jár az időseknek – ott még észben tartják, hogy nélkülük nem lennénk mi sem. Az ő nézetük szerint azért születtél abba a családba, ahová születtél, mert Te választottad azt. Ott van dolgod. Az, hogy hova visz az élet onnan, az rajtad múlik.

Miért beszélek ennyit a tradíciókról? A Taekwon-do segített, hogy felépüljek. Nem a küzdeni akarás, ahogy sokan gondolják. Megtanultam azt, hogy tegyem a dolgom.  Mikor „gépen” vagy és csak fekszel nem gondolkozol, nem akarsz semmit, csak levegőt venni. Akkor az volt a dolgom. Aztán megtanulni megint megmozdulni, beszélni. A Taekwon-do megtanított az alázatra, arra, hogy mikor kiszolgáltatott vagyok, elfogadjam a segítséget, de ne hagyjam el magam, és ne várjam el azt. Rengeteg segítő ember volt, van körülöttem. Akik tesznek értem.

(Enikő) És tudod, fejben sokat formagyakorlatozott, ez segítette a gyógyulásában.

(Zoli mester) Igen, most ott tartok, mint amikor a Taekwon-do-ban a Chon-Jit tanultam. Most ez a repertoár, az alapoktól kell újból elindulni, mindig  abból kell kihoznom a legtöbbet ami van!

Visszakanyarodva a keretekhez: az edzés szabályok, a terem szabályok, a fegyelem – ez mindent meghatároz.

(Norbi) Nagyon érdekes, hogy én mindig féltem a kórháztól, féltem a műtéttől, főleg az altatástól. Amikor kórházba kerültél, eldöntöttem, hogy érted fogok edzeni, vizsgázni. És az élet úgy hozta, hogy a vizsga után kórházba kerültem és megműtöttek. A törésnél a kezem is eltörött, de befejeztem a vizsgát, és még haza is vezettem törött kézzel. Aztán megvolt a műtét, megvolt az altatás, és én boldog voltam. Boldog, mert megint legyőztem önmagam.

(Zoli mester) Tudtátok, hogy a Kyokusin Karate megalapítója, Masutatsu Oyama Choi Hong Hi nagymester unokatestvére volt?  Ő mondta: „A tapasztalatszerzés titokzatos dolog.”

Erről eszembe jut még egy mondata, amikor megkérdezték tőle, hogy minek a művészete a Kyokushin Karate, azt válaszolta: „A meghalás művészete.” Hogy „jól” tudj meghalni. Az tud jól meghalni, aki jól él.

(Enikő) Ha jól elsajátítod a formagyakorlatot, érzed az energia áramlását, nem Te járod a formát, hanem az mozgat, az visz téged.

(Zoli mester) A lényegét kell megérteni. Két technika között tanulj meg ellazulni. A mozdulat egy érzet. Nézd meg a tükörben. Aztán hunyd le a szemed. Érezd. Ha javítani kell a mozdulatot, a helytelen érzetet kell kicserélni a helyesre, nem a látványt, mert ha nincs tükör, nincs látvány, csak az érzet.

(Norbi) 8 éve vizsgáztam 1. danra – mehettem volna már előbb is a 2. danért, de nem voltam kész rá. Magas övesnek lenni óriási felelősség. Elől kell állni a sorban, engem néznek, tőlem akarnak tanulni. Nem az a lényeg, hogy mi van az övre varrva, az odáig elvezető út számít.

(Zoli mester) A vizsga egy szintnek az elérése, jó esetben beavatás. Egy övet azért nem lehet elvenni, mert befektetett munka áll mögötte. Természetes, hogy a kor előrehaldtával a fizikum már nem képes olyan teljesítmény elérésére, mint korábban. De a hosszú évek során szerzett tapasztalat nem vész el. 

(Norbi) Igen, az út a legfontosabb. Emlékeszem, amikor megnyertem egy versenyt, amire sokat készültem, nem örültem neki igazán. Csak álltam ott, hogy oké, és most? A felkészülési időszak volt a jó, maga az út. Rájöttem, arra is, hogy meg kell tanulni örülni. Barada edzésén egyszer a mester egy sikeres technika után felemelte a kezem, és megrázta. Azt mondta: örülj neki, örülj a sikerednek. Mosolyogj, kiabálj, vagy sírj. Merj örülni!

(Alex) Ez máshol is így van, kipróbáltam magam Spartan versenyeken is. Amikor a végén nyakamba tették az érmet, nem az jelentette az igazi élményt, hanem a sok közös edzés. Sokan tettek hozzá ahhoz, hogy most ott tartok, ahol vagyok. Mestereim, Pátkai Zoli, Pátkai Miki, Enikő, Kriszta, az edzőtársaim. Egy tartást kaptunk. Persze, néha volt nézeteltérés, de ez természetes. De ők a mestereim, bármi történjék is. Sosem felejtem el, honnan jöttem.

(Zoli mester) Számomra pedig Soma mester (Dr. Somlai János), akin keresztül átjött valami, ami megérintett, ami fontos. Nekem és sokunknak mindig ő lesz A Mester, még ha van, amiben nem is értünk mindig egyet. Az edzésen én is ezt akarom tükrözni: a Taekwon-do kell, hogy átjöjjön rajtam. Meg kell felelni ennek a feladatnak.

(Norbi) Vizsgán Soma mester rátette a kezét a vállamra, és azt mondta, olyan jó, hogy visszajöttem. Látszott, hogy nagyon büszke, büszke az utunkra, büszke Zolira, a tanítványára, és ránk, a tanítvány tanítványaira.

(Zoli mester) Igen, ez komoly érzés. Ha valaki csak egy hétre jön le Taekwon-dora, ha megtisztelt azzal, hogy eljött, érdeklődött, már a tanítványomként tekintek rá, mert kipróbálhatta. És én is több lettem egy tapasztalattal.

A Taekwon-do olyan, mint az élet. Van egy hozott képességem, amit nem tudok meghaladni, de nem tudom, hol a vége. Mindig van lehetőség fejlődni. Lehet, hogy az eredmény nem olyan látványos, mint másnál, de az út a lényeg. Lehet, hogy többet dolgozol valamiért, amit más könnyedén elér, de ezért lettél Te az, aki vagy.

(Norbi) Sokan azt hiszik, hogy a harcművészet nem csapat sport – pedig itt tényleg sokat jelent a közösség, a csapat.

(Zoli mester) Annyi jó emberrel ismerkedtem meg a Taekwon-do által, nagyon sokat adott és ad a mai napig. A legjobb példa, amit Ti, Norbi, Alex is véghezvittetek most, az hihetetlen érzés.

(Enikő) A Taekwon-don keresztül óriási tanítás jön át az életbe. A tanítás és a szabályok nem csak a teremre vonatkoznak. Nem ér véget, ha elhagyod a termet. A tanításnak meg kell maradnia.

(Zoli mester) A szabályok a Te biztonságod garantálják. Ha azokat betartod, egy csomó probléma eltűnik az életedből. A Mester ezt adja át tanítványának.

Írta és szerkesztette: Tőkés Renáta